Alkalmatos üdőt keress a magadban való szállásra, és az Istennek jótéteményirűl gyakran gondolkodjál. Hagyj békét a hívságoknak, és oly dolgokat olvasgass, melyek inkább töredelmességet szereznek, hogysem elmefáradságot. Ha a hivolkodó beszélgetésektűl és haszontalan futosástúl, ha az újságok és hírek hallásátúl megvonszod magadat, elég alkolmatos üdőt találsz az üdvösséges elmélkedésekre. Ama nagy szentek, ahol módját ejthették, igen elkerülték az emberekkel való nyájaskodást, és rejtekhelyeken igyekeztek az Istennel élni.
Egy valaki azt mondotta: Valamikor emberek között voltam, kárommal tértem vissza; kit mi is gyakran érzünk magunkban, midőn sokáig trécselünk. Sokkal künnyebb hallgatni, hogysem a szólásban módot tartani. Künnyebb otthon veszteg lenni, hogysem kívül forgódván, magát eléggé megőrizni.
Aki azért belső és lelki tekéletességre akar jutni, szükség, hogy Jézussal egyetemben a sokaság közül félreálljon. Senki szem előtt bátorságosan nem forog, hanem csak az, aki örömest magát elrejti. Senki nem szól bátorságoson, hanem csak az, aki örömest hallgat. Senki bátorságoson másnak feje és előljárója nem lehet, hanem csak aki örömest függ mástúl. Senki nem parancsol bátorságoson, hanem csak aki jól megtanulta az engedelmességet. Senki nem örvendez bátorságoson, ha jó lelkiisméretnek bizonyságát magában nem érzi. Mindazáltal a szentek bátorsága mindenkor együtt járt az isteni félelemmel; nem is hagytak hátra semmit szorgalmatosságokban és alázatosságokban, arra való képest, hogy ím nagy lelki jókkal és isteni ajándékokkal tündöklöttek. A gonoszok bizakodása pedig kevélységből és magavetésből származik, és végre maga megcsalásán végeződik. Soha e világon éltedben teljes bátorságot ne ígírj magadnak, akármely szent szerzetesnek és ájtatos remetének láttassál is.
Akik jobbaknak ítéltettek az emberektűl, sokszor nagyobb veszedelemben forgottak a magokban való nagy bizakodásért. Azért sokaknak hasznosb, hogy teljességgel üresek ne légyenek a kísírtetektűl, hanem gyakorta ostromoltassanak; hogy felettébb el ne bátorodjanak, és így kevélységre ne vetemedjenek, se pedig a külső vigasztalásokra szabadosban ne hajoljanak. Oh, mely tiszta lelkiismérettel bírna, aki e világon nem kapdosna, és elmúlandó vigasságot soha nem vadászna! Oh, mely nagy békességben élne, aki minden haszontalan szorgalmatoskodást hátrahagyna, csak üdvösségére néző isteni dolgokrúl gondolkodnék, és minden reménységét Istenben helyheztetné!
Senki sem méltó a mennyei vigasztalásokra, valaki magát szorgalmatoson nem gyakorlotta a lelki törödelmességben. Ha szűvbéli törödelmességet kívánsz, szállj bé a te szűved rejtekében, rekeszd ki a világnak zenebonáját, az írás mondása szerént: A ti ágyatokban, úgymond, szűvbéli törödelmességgel légyetek. A cellában találod azt, amit kívül gyakorta elvesztesz. Úgy lészen kedves a cella*, ha gyakran abban maradsz; de ha ezt ritkán őrzöd, igen megúntatja magát. Ha a te megtérésed kezdetin jól hozzászokol a cellában lakáshoz, azután szerelmes lakóhelyed és kedves vigasztalásod lészen. Az istenes lélek hallgatásban és csendesen lételben nevekedik minden jószágokban; ebben megtanulja a Szentírás titkait, ebben találja fel a könnyhullatásnak folyamit, melyekben minden éjjel megmossa és tisztogatja magát, hogy annál barátságosabban nyájaskodhassék az ő teremtőjével, mennél távulban vagyon a világi zenebonátúl.
Aki azért megvonsza magát az ő ismérőitűl és barátitúl, Isten közelget ahhoz az ő szent angyalival egyetemben. Jobb embernek rejtekben lenni és magára gondot viselni, hogysem magárúl elfeletkezvén, csudákat cselekedni. Dicsíretes dolog a szerzetes emberben, midőn ritkán sétál kinn; kerüli a szem előtt forgást és nem örömest szemléli az embereket.
Miért akarod látni, amit nem szabad kívánnod? Elmúlik e világ és annak kívánsági. Vágyódik a test az ide s tova való járkálásra; de minekutána az óra elmúlik, mit nyersz egyebet lelkiisméreted terhénél, és szűvednek sokfelé szakadásánál? A víg kimenetel gyakran szomorú hazajövetelen végeződik; és az estveli vigasság szomorú reggelre válik. Így minden testi örömnek kezdeti kedves; de a végin megmardos és megöl. Mit láthatsz másutt, amit helyedben nem látnál? Nem előtted-é az ég, a föld, és a több elementomok? Hiszem ezekből vannak alkotva minden teremtett állatok.
Láthatsz-é valahol valamit olyat, aki sokáig állandó lehetne az ég alatt? Azt hiszed talán, hogy kedved telik? Arra sohasem juthatsz. Ha mindenek szemeid előtt volnának is: mi hasznod egyéb benne, a heábavaló látásnál? Emeld fel szemeidet Istenhez magas mennyben, és könyörögj őnéki vétkeidnek és fogyatkozásidnak bocsánatjáért. A hivolkodóknak hadd a hívságokat: te pedig azokra figyelmezz, melyeket Isten néked parancsolt. Zárd bé magadra ajtódat, és hívd hozzád a te szerelmes Jézusodat; maradj ővéle a te celládban, mert másutt nem találsz olyan csendességet. Ha ki nem léptél volna, nagyobb lelki békességben maradtál volna. Mihelyen új hír hallásokban kezdesz gyönyörködni, szükség, hogy ottan szűvbéli háborúságokat kezdj szenvedni.