Semmi világ javáért, senki kedvéért nem kell gonoszt cselekedni: noha szűkölködő atyánkfia hasznáért szabad a jót néha elhagyni. Vagy más nagyobb jóra fordítani; mert ezzel a jó cselekedettel nem rontatik, hanem jobbra változtatik. Szeretet nélkül haszontalan a külső cselekedet: valami pedig szeretetből származik, akármely kicsiny és egyébaránt elvettetett légyen is, mind gyümölcsössé lészen; mert az Isten inkább nézi, minémű indulattal ki mit cselekeszik, hogysem azt, amit cselekeszik. Elég sokat cselekeszik, akinek nagy szereteti vagyon. Sokat cselekeszik, aki valamit jól cselekeszik. Jól cselekeszik pedig, aki inkább szolgál a közönséges társaságnak, hogysem a maga akaratjának. Gyakran, ami szeretetnek látszik, csak az testnek és vérnek indulatjából származik; mert a természet szerént való hajlandóság és a mi tulajdon akaratunk, az jutalomnak reménysége és alkalmatosságunknak kívánsága ritkán maradnak ki dolgainkból.
Akinek igaz és tekéletes szereteti vagyon, semmiben maga hasznát nem keresi, hanem mindenekben Isten tisztességét kívánja; senkire nem irígykedik, mert magát illető örömet semmiben nem vadász; nem is kíván magában vigadni, hanem az Istenben; és minden jóknak felette az örök boldogságot szomjúhozza. Senkinek semmi jót nem tulajdonít, hanem egészen Istenre hárít minden jókat, kitűl eredet szerént mindenek származnak, és akiben minden szenteknek utolsó, boldog nyugodalmok vagyon. Ah, bezzeg akiben csak egy szikrája volna is az igaz szeretetnek, bizony hívsággal rakvának érezné minden javait e földnek!