Nem kell sem minden szónak, sem minden indulatnak hinni; hanem okosan, tapogatva és hosszú várakozással, Isten szerént kell minden dolgot megfontolni. Jaj s gyakran hamarébb mondunk és hiszünk gonoszat egyebekrűl, hogysem jót; oly gyarlók vagyunk. De a tekéletes emberek nem könnyen hisznek minden csacsogásnak; mert tudják, hogy az emberi gyarlóság hajlandó a gonoszra, és könnyen botlik beszédében.
Nagy bölcsesség az, hogy cselekedetünkben ne habahurjálkodjunk és vakmerőül a mi magunk tetszéséhez ne ragaszkodjunk. Ezen bölcsességnek az is egyik része, hogy akárkinek szavát el ne higgyük; sem a hallott és elhitt dolgokat ottan más ember fülében ne röpítsük. Bölcs és lelki emberrel tartsad tanácsodat; és inkább akarj náladnál jobbtúl tanulni, hogysem a magad agyának találmányi után járni. A tekéletes élet Isten szerént bölccsé és sokakban látottá s forgottá tészi embert. Mentül valaki magában alázatosb és Istenhez engedelmesb, annál bölcsebb és csendesebb mindenekben.