A visszafordult és keresztül állott kívánságokrúl

Mihelyen az ember helytelenül kíván valamit, ottan mindjárt nyughatatlan magában. A kevély és telhetetlen soha meg nem nyughatik; a szegény és alázatos szűvű emberek nagy békességben élnek. Amely ember magát valóban meg nem törte, hamar késértetben esik, és meggyőzettetik akármi kicsiny és alávaló dolgokban.

Aki lélek szerént gyenge és némineműképpen még testi ember, hajlandó az érzékenységek alávetett dolgokra, nehezen vonhatja el teljességgel magát a földi kívánságoktúl. Annak okáért sokszor megszomorodik, midőn ezektűl magát elfogja; könnyen is bosszonkodik, ha ki akadoz dolgaiban. Ha pedig hozzájut, amire vágyódott, mindjárt vádoltatik lelkiisméretinek furdalásátúl; mert az ő hertelen indulatját követte, ki nem hasznos a lelki csendességre, melyet ő keresett. Annak okáért a mód nélkül való indulatoknak elleneállásával, és nem azoknak való szolgálattal találtatik a szűvnek valóságos csendessége. Nincs azért állhatatos békesség a test után indult, vagy a külső dolgokban merült ember szűvében; hanem csak az isteni szolgálatban buzgó szűvű, lelki emberben.




Hátra Kezdőlap Előre