Ha szidalommal és gyalázatokkal, ha csintalan és fajtalan beszédek moslékával lenyomathatnék az igazság, tagadhatatlan volna az Morgók győzödelme: kik, azt hiszem; ugyan megrótták magokat, és valahol valami trágárságot, csélcsapást, susnyaságot találtak, ebben az rövid írásnak szemetében kapcsolták. De mivelhogy az szitokkal csak dühösségeket bizonyítják az Morgók, nem mocskolódom vélek, tartsák magoknak embertelenségeket.
Minekelőtte pedig tovább lépünk, azt eszünkbe vegyük, hogy az Krisztus Urunk hatalmátúl és az mi lelkünk származásátúl megválva, valamiket az Morgók írásoknak második részében forgatnak, azok nem az közönséges római hitet illetik, hanem csak szinte az én írásomat. Mert noha az Kalaúz-ban sok erős bizonyságokat támasztottam az luther vallásnak hamisítására, de azok közül csak egyikbe sem mertek harapni az Morgók, hanem azon mesterkednek, hogy az én írásomban vagy tudatlanságból, vagy gondolatlanságból történt fogyatkozásokat mutassanak.
És jóllehet magamnak annyit nem tulajdonítok, hogy fogyatkozás nélkül valónak ítíljem írásomat, mivelhogy: in omnibus inemendabilem esse, divinae utique solius, non autem mortalis est constantiae ac roboris.* Istenséghez illik, hogy mindeneket tudjon és semmiben ne vétkezzék: mindazáltal, Isten vélem lévén, megmutatom, hogy csak merő balgatagság, szelesség, tudatlanság, hamisan költött enyelgés, csélcsapás, trágárság valamit az Morgók ellenem böfögtek. Maga ha ugyan valamiben az én tudatlanságomat megérték volna is, ezzel egyebet nem nyernének, hanem hogy én sem vagyok oly szemes, ki mindent lássak, botlás nélkül járjak. Quandoque bonus dormitat Homarus. Namque opere in longo fas est obrepere somnum.*