Eszekbe vőnék a lutherista atyafiak, mely veszedelmes dolog légyen, az Írás értelmének magyarázatját, csak az emberi tetszésre bízni: és ez okon azt tanítják, hogy nem kell az Írásnak igaz értelmét másunnan venni, hanem ő magátúl a Szentírástúl, mert noha az Írásban sok elrejtett, nehéz dolgok vannak, de mindazáltal valami szükséges a mi üdvösségünkre, oly nyilván vagyon az Írásban, hogy ezeknek értelmére senki bizonyságtétele és tanítása nem szükséges. Ezt azzal bizonyítják, mert Szent Dávid és Szent Péter az Isten igíjét égő lámpásnak nevezi; másutt fínyességnek neveztetik: Miképpen azért, a világosság látására nem szükséges más világosság, úgy nem szükséges semmi egyéb az Írásnál az Isten igíjének értelmére, mely csak a hitetleneknek homályos: Ennek fölötte, ha az Írás értelme nehéz és homályos volna, nem intene az Úristen mindeneket ennek olvasására, mivelhogy haszontalan az értelem nélkül való olvasás. Mindeneket int pedig közönségesen az Isten ennek olvasására, mind tudóst s tudatlant, és dicsíri az Beraeabélieket ennek olvasásáért. Igazán mondja tehát Szent Ágoston+, hogy valami a hitre és jó erkölcsre szükséges, azt az Írás nyilván előnkbe adja.
De ez a vélekedés egy cseppet sem különböz a kálvinisták vallásátúl. Mert azt tanítja, hogy aki nem kárhozatnak fia, azaz akit a belől tanító lélek vezérel, ő magátúl megértheti az Írásnak igaz magyarázatját. Annak okáért a fellyül előszámlált bizonyságok ezt a vélekedést is meghamisítják. Ennek fölötte az Írás ő maga mondja, hogy homályos az Írás értelme azoknak, akik elvesznek, és a testi ember nem érti az isteni dolgokat, hanem az Írást is, az ő kárhozatjára, hamis értelemre csigázza. Hogy azért bizonyos lehessek én a te magyarázatod igazságárúl, szükség legelőször; bizonyos legyek, hogy te nem vagy testi ember és kárhozatnak fia. Ez pedig az Isten igíjében nincsen, és én errűl bizonyos nem lehetek, tehát a te magyarázatod igazságárúl sem lehetek bizonyos. Ennek fölötte, ha az Írás ily nyilván tanít: hogy higgyem el tehát, hogy ezerötszáz esztendeig az apostolok után, senki Luther+ Mártonig, igazán nem értette az Írást, holott Szent Ágoston+, Cyprianus+, Basilius+ és egyszóval mindnyájan a régi, szent doktorok, az egész anyaszentegyházzal egyetemben, a halottakért való könyörgésrűl, a szenteknek értünk való esedezésérűl azt tanították; amit most bennünk kárhoztatnak az atyafiak? Hihetséges-é, hogy az új tanítóknak oly nyilvánvaló az Írás, a régi szenteknek oly homályos? Továbbá ha ily nyilvánvaló az Írás, miért könyörög oly szorgalmatosan Dávid, hogy megtanítsa őtet az Isten a törvények értelmére? Mi szükség prédikációk által tanítani azokat, akik olvasni tudnak; ha ők is szinte úgy megérthetnek minden szükséges dolgot az Írásban, mint a tanítók? Miért nem elégesznek meg ha csak elolvassák a község előtt az evangéliomot? Mi az oka; hogy sem a kálvinistákkal, sem egymás közt meg nem alkodhatnak az igaz tudományrúl az atyafiak, ha mindenek oly nyilván megvannak az Írásban? Krisztusnak ama rövid mondásárúl: Ez az én testem, kétszáz különböző magyarázatot olvastam az atyafiak írásiban. Luther+ így magyarázza: Ez alatt a kenyér alatt vagyon az én testem; Calvinus+ pedig így: Ez a kenyér az én testemnek jele. Mutassák meg, hon mondja az Írás, melyik magyarázat igazb, és mindjárt vége szakad a vetekedésnek. De az Írás sem egyik, sem másik értelemrűl nem szól nyilván. Ha pedig más írást hoznak elő, mellyel erősítik az ő magyarázatjokat, annak az írásnak is igaz értelmérűl, szinte olyan visszavonás támad, és egyik írásrúl másra ugorván, soha semmi vég nem lehet a visszavonásban. Sőt mivelhogy véghetetlenül, egyik mondását az Írásnak; más nyilvábban való mondással meg nem erősíthetjük, végezetre oly szentenciára kell jutnunk, mely igaz értelmét más, nyilvábban való írással meg nem bizonyíthatjuk, és ennek igaz magyarázatjárúl lészen a visszavonás, melynek soha végét nem érhetik. Amit Calvinus+ és Luther+ visszavonásárúl mondok, azont mondom a miellenünk való egyenetlenségrűl, mert ez is csak az Írásnak különböző értelméből származik; az Írásban pedig nyilván nincs megírva, melyik értelem és magyarázat legyen bizonyos.
Végezetre, ő maga az Írás azt mondja, hogy sok nehéz értelmű dolgok vannak az Írásban, melyeket a tudatlanok magok kárhozatjára térítnek: ez okon a Szentírást bépecsételt könyvnek nevezi a Szentlélek, mert noha Szent Pál a Rómabéliekhez írt levélben tractálja a keresztyén hitnek fő fondamentomit, mindazáltal oly nehéz ennek a levélnek az ő értelme, hogy noha kétszáz fődoktorok írtak ennek magyarázatjárúl, mindazáltal most is sok tudós emberek értelme fárad ennek magyarázatjában. Ez pedig az Írásnak homályos volta nem származik a Szentlélek tanításában való nem jó rendtartásból, hanem a mi értelmünk fogyatkozásából és azoknak a dolgoknak, melyekrűl az Írás szól, mélységes voltából. Örömest érteném pedig az atyafiaktúl, ha az Írás értelme ily künnyű: mi az oka, hogy a zsidók szeme előtt homályosnak írja Szent Pál lenni az Írást? Mi az oka, hogy az apostolok, noha immár sokáig laktak vala a Krisztus scolájában, nem értik vala az Isten igíjét? Mi szükség vala, hogy Krisztus tulajdon ajándékkal megnyitná az apostolok elméjét az Írásnak értelmére? Miért nem alkhatnak meg egymás közt a Luther+ és Calvinus+ katonái, ha mindenek meg vannak írva, és ha az Írás értelme ily nyilvánvaló? És mivelhogy vélte találunk oly szót; mely különb-különb dolgot nem jegyezhet, vagy proprie vagy figurate;* honnan tudhatjuk, melyik jegyzésében kelljen ezt venni?
Végezetre, ha oly künnyű az Írás értelme, mondja meg egy tudatlan; hogyhogy nem ellenkezik a Szentlélek ő magával, holott együtt azt mondja, hogy hét nap teremté Isten e világot, másutt azt mondja, hogy: creavit omnia simul?* Együtt azt olvassuk, hogy megtiltá Urunk, hogy vesszőt se vigyenek kezekben az apostolok, másutt, hogy parancsolatot ada, hogy vesszőt vigyenek kezekben. Együtt azt olvassuk, hogy három órakor, másutt, hogy hat órakor feszítteték meg Urunk. Együtt azt olvassuk, hogy Szent Pál fordulásakor az ő útitársai a szót hallották, de senkit nem láttak, másutt, hogy szót nem hallottak, de világosságot láttak: Számtalan efféle dolgokat találunk az Írásban, melyeknek igaz értelme oly szükséges az üdvösségre, mely szükséges, hogy bizonnyal higgyük, hogy a Szentlélek nem ellenkezik magával.
Azért végre ő maga is Luther+, csak halála előtt azt írá, hogy aki meg akarja érteni a Virgilius Bucolicá-it, öt esztendeig pásztor legyen, és mégannyi ideig legyen szántóember, ha a Georgicá*-t meg akarja érteni; az Írást pedig, úgymond, csak meg sem kóstolta, aki száz esztendeig az apostolokkal gondját nem viselte az anyaszentegyháznak. A régi szentatyák is egyenlő értelemmel tanítják, hogy igen nehéz az Írásnak igaz értelme.
De azt mondják az atyafiak, hogy ha egyik mondását az Írásnak a másikkal conferáljuk*, összevetjük: úgy érthetjük meg az Írást. De ez csak tétovázás. Mert a más mondásnak értelmérűl szinte olyan visszavonás lehet, mint az elsőrűl, mert nincs oly hely az Írásban, melyet figurate magyarázván vagy proprie, különb-különbképpen nem érthetünk. És amint mondám, ha véghetetlen egy mondást más nyilvábban való írással nem támogathatunk, végre oly helyre kell jutnunk, melyet más nyilvábban való írással nem conferálhatunk. Ennek fölötte, meggyünk, ha oly helyrűl lészen visszavonás, mely csak egyedül emlékezik arrúl a dologrúl, úgymint mikor Szent Pál a halottakért való keresztségrűl szól? Végezetre, mikor egy nyilvánvaló mondással akarunk más, homályos írást magyarázni, honnan tudjuk, hogy azon dologrúl szól az Írás mindkét helyen? Mert mind a két helynek magyarázatját érteni kell annak, aki megesméri, hogy mind a két helyen azon dologrúl szól az Írás. Ha pedig immár tudja értelmét az Írásnak, mi szükség, hogy egy helyt mással conferáljon, ha immár efféle collatio nélkül megérthette az Írás értelmét? Annak fölötte, ha arrúl támad visszavonás, ha ugyanazon dologrúl szólt-é az Írás vagy különbrűl; honnan szakaszthatjuk végét vetekedésünknek? Végezetre, honnan tudod, melyik írás nyilvábban való és melyikkel kelljen a más homályos mondást megmagyarázni? Mert az ariánus azt mondja, hogy nyilvábban szól Urunk, mikor azt mondja, hogy nagyobb az Atya őnálánál, hogysem mikor magát egynek mondja lenni az ő Atyjával, és ezt amaz első mondásból akarja magyarázni.
A Hunnius+ bizonysági erőtlenek. Mert ugyan fínyesség és égő lámpás az Írás, de úgy, ha igazán érted, ha az anyaszentegyház gyertyatartójába helyhezteted, és nem tészed a te tulajdon értelmed vékája alá. Ezt jelentvén Szent Péter, az Írást fínyes lámpásnak nevezé, de mindjárt utána veté, hogy nem kell magunk tulajdon értelméből magyaráznunk az Írást. Jóllehet, nem azért mondatik fínyességnek az Írás, hogy az ő magyarázatja künnyű, hanem hogy megvilágosítja és igazgatja azt, aki igazán érti az Írást. Hasznos és szükséges, hogy az együgyűek is hallgassák vagy olvassák az Írást, de úgy, hogy ennek igaz értelmét azoktúl várják, kiket az Úristen pásztorokká rendelt, hogy el ne hagyják minden tudomány szeleitűl ragadtatni a híveket. Mert ugyanis haszontalanok volnának ezek, ha minden ember csak ő magátúl mindeneket nyilván megtanulhatna az Írásból. Szent Ágostont+ is csak úgy kell érteni, hogy az Írásban meg vannak a szükséges dolgok íratva, ha ennek értelmében az anyaszentegyház tanítását követjük.