Az Írásnak bizonyos értelme az embernek tulajdon magyarázatjából nem lehet, úgymond Szent Péter, mert ugyanis valamíg az Írásnak oly bizonyos és tekéletes magyarázatot nem találunk, mely szinte úgy el nem tévelyedhetik, mint szinte a Szentírás; soha bizonyosok nem lehetünk az Írásnak igaz értelmében, az igazságban.
De a kálvinista avagy helvetista atyafiak azt mondják, hogy az igazságot és az Írás igaz értelmét ki-ki az őbenne szóló léleknek belső bizonyságtételéből megesméri. És így, noha ők azzal csúfolják a régi, igaz keresztyéneket, hogy a pápa mellyének szekrényébe rekesztik az igazságot; de ők a gerendát nem látván magok szemében, minden bolond ember tetszésére (melyet Szentlélek tanításának hínak) és kótyagos elméjére bízzák az Írás igaz értelmét. Én pedig erre azt mondom, hogy ezt az ő tudományokat az Írásban fel nem találjuk, hanem ha azokkal a Szentírás mondásival akarnák bizonyítani, melyekkel a libertinusok* azt bizonyítják, hogy egy cseppnyire sem szükséges a Szentírás, mert azt olvassuk, hogy a Szentlélek tanítja az ő híveit. Ennek fölötte honnan és mint tudhatom én vagy te, hogy mely lélek téged tanít, az igaz lélek legyen? amely a lutheristákat, hamis? Mert meg kell a lelkeket próbálni. Mert a sátán is néha igaz angyal képébe öltözik, és gyakran a Szentlelket emlegetik, kik az ő magok lelkét követik. Ki nem látja, hogy ha mindennek szabad az ő belső tetszését Szentlélek tanítása gyanánt követni, szabadság adatik minden tévelygésre és egyenetlenségre? Mert ez a kálvinisták feleleti: Id unum agit, ut suus cuique spiritus auctor fiat, quid in unaquaque scriptura probet, quid improbet, id est, ut non autoritati scripturarum subiiciantur ad fidem, sed sibi scripturas ipsi subiiciant.* Nyilva a zsidó és török is az ő lelkiesméretinek belső bizonyságával szinte úgy bizonyíthat, mint az atyafiak. És nem ítílek oly okos embert, aki elhihesse, hogy most, egy helvetista atyafinak az Úristen efféle tanító lelket ád, az anyaszentegyháznak pedig, és az ő fődoktorinak eleitűl fogva nem adott volna. Maga ha Szent Ágoston+ és a több régi szentatyák magyarázatját a kálvinista atyafiak eleibe vetjük (noha tudjuk, hogy azoknak Isten előtt való kedves voltokat csudatétellel is megmutatta az Isten, bölcsességeket pedig ma is csudálja a világ), azt mondják, hogy ezek emberek voltak, eltévelyedhettek. Mintha emberek nem volnának a kálvinisták, kik a léleknek belső tanításával dicsekednek. Végezetre, mi szükség volt az anyaszentegyházban doktorokat és pásztorokat rendelni, kik a tévelygéstűl megótalmaznák a híveket? Mi szükség volt megparancsolni, hogy ezeket hallgassuk, engedjünk ezeknek, ha minden embert ő maga az Isten megtanít mindenekre? Bizony örömest érteném az atyafiaktúl; ha ki azt tanítaná, hogy aki sarut visel, avagy akinek két öltöző ruhája vagyon, pokolba megyen, mert az Úr parancsolatja ellen cselekeszik, és azt mondaná, hogy erre őtet a Szentlélek tanítja; mint mutatnák meg, hogy az a hamis lélek tanítása?