Ha a keresztyén hitnek egyik ága az, hogy semmit nem kell hinni, ami a Szentírásban fel nem találtatik, amint az atyafiak ítílik, azt kérdem: Krisztus Urunk és az apostolok idejében hitték-é ezt a keresztyének vagy nem? Ha ők ezt nem hitték, mi is ellehetünk e nélkül. Ha pedig hitték, nyílva hamis volt az ő hitek, mert Krisztus Urunk idejében, sőt az apostolok tanításakor is, avagy nem volt semmi része az Újtestamentomnak megírva, avagy igen kevés része, és valamíg az Újtestamentomnak utolsó könyve ki nem költ, mindaddig sem volt igaz, hogy semmit nem kelljen hinni, ami nincs megírva. Ha azért azt akarják az atyafiak, hogy ezt elhitessék velünk, meg kell a Szentírásból mutatniok, hogy annak előtte, minekelőtte a Bibliának utolsó része kikölt, nem volt senki köteles, hogy semmit ne higgyen az Írás kívül, hanem akkor kezdett ez a kötelesség, mikor az utolsó könyv kikölt, és hogy akkor adatott ez a törvény, hogy senki semmit az Írás kívül ne higgyen, mert ha azelőtt adatott volna, nem kellett volna azután semmit írniok az apostoloknak. Ez pedig hogy megmutattassék, szükség először, hogy az Írásból megbizonyítsák: melyik része íratott legutolszor az Újtestamentomnak. Másodszor, hogy ebben a részében az Írásnak meg vagyon parancsolva, hogy semmit ne higgyünk azon kívül, ami az egész Bibliában írva vagyon. Avagy azt kel megmutatni, hogy még az utolsó könyvnek írása előtt meg volt parancsolva, hogy minekutána épen kikelnek az apostoli könyvek, azután senki semmit ne higgyen ami nincs írva, noha azelőtt tartozik sok dolgokat hinni Írás nélkül is. Végezetre azt kell megmutatniok, hogy azok a Szentírás részei, melyek elvesztek, noha ezekrűl emlékezik az Írás, semmi szükséges dolgot nem foglaltak magukban. De ezeket fel nem találják a Szentírásban.
Ennek fölötte, ha helyén hagyjuk az új tanítók ítíletit, kétség nélkül, mind a Szentháromság tagadóknak, s mind a pogányoknak erős fegyvert adunk ellenünk. Mert ha semmit nem kell hinni, ami megírva nincsen; ha a közönséges anyaszentegyház ítíletinek nem kell helyt adnunk, hanem csak mikor a Szentírásban olvassa; ha az Írás nyilvánvaló, és ezt minden ember megértheti s ítíletet tehet a hit dolgairúl: tehát hagyjuk el a Szentháromság nevét, a személyt etc., mert az Írásban sohult nincs a Trinitas*, Persona*, Hypostasis*, Notio*, Relatio*, Essentia* etc.
És ha oly könnyű a Szentírás, hogy minden ember künnyen megértheti ezt, hagyjunk békét tehát a Szentháromságnak és a több fellyül előszámlált dolgoknak, melyeket meg nem érthetünk. És rövideden azt fogják mondani a Szentháromság tagadók, ha mit Maximus+: Ha valamit előhozsz a Szentírásból, azt örömest hallom, de hagyj békét efféle szóknak, melyek az Írásban nincsenek, mert mód nélkül tisztelnek engem, akik emberi tudományt tanítnak. Így végre az egész keresztyén tudomány fondamentomi füstbe mennek, amint másutt megmutatám, ha ennek az atyafiak vélekedésének helyt adunk.