Az vítatják az újítók, hogy valamit hinnünk kell, avagy Isten tiszteletire cselekednünk, azt mind épen és nyilván feltaláljuk az Írásban. Ezt pedig imígyen bizonyítják.
Először: Az Isten megtiltja, hogy semmit se hozzá ne adjunk, se el ne vegyünk az Írásból. Aki pedig valamit hiszen avagy az isteni tiszteletre cselekeszik valamit az Írás kívül, az Íráshoz ád valamit. Ennek fölötte az Isten azt parancsolja, hogy csak azt cselekedjük, amit ő parancsol. Nem kell tehát semmit a Szentírás parancsolatja kívül cselekedni. Végezetre az Úristen azokat, kik az igazságot akarják érteni; az Isten törvényéhez igazítja, és aki eszerént nem cselekeszik, úgymond, a világosságra nem jut. Ez okon az Ótörvényben, valamikor az igaz tudományt és igaz isteni tiszteletet helyére akarták vinni, a szent jámborok az Írásból vitték helyére, mint olvassuk Dávidrúl, Jozafátrúl, Ezekiasrúl, Josiasrúl; Ezsdrasrúl. Mert a Szent Pál mondása szerént, hasznos az Írás a tanításra, a bűnösök és tévelygők megfeddésére, és minden igazságra való vezérlésre, hogy az Isten embere tekéletes legyen. Kiből nyilván követközik, hogy elegendő az Írás ő maga, minden tekéletességre. Annak okáért ő maga is, Krisztus Urunk, csak azt parancsolja, hogy arra tanítsuk a híveket, amit ő megparancsolt, Szent Pál pedig átkozza, aki azonkívül tanít, amit ő tanított.
Másodszor: Senkit az Írás sem az Ó-, sem az Újtestamentomban bűneiért meg nem fedd, hanem csak azt, aki az Istennek írott törvényét megszegi, avagy aki a Szentírás kívül valamit cselekeszik az isteni tiszteletre, úgymint: Áron fiait, kiket azért vere meg az Úr, mert oly dolgot cselekvének, melyet az Isten nem parancsolt vala. Megtetszik tehát, hogy az Írás elégséges mindenekben.
Harmadszor: Ha valamit kellene az Írás kívül hinnünk és cselekednünk, az Írás fogyatkozott és csonkabonka volna, kiből igen meggyaláztatnék a Szentlélek; mert ha méltán gyaláznók azt, aki valamirűl egy nagy könyvet írna, melyben sok szükséges, derék dolgokat elhagyván, némely aprólékot számtalanszor rágna fülünkbe: nyílva a Szentlelket gyalázza, aki azt hirdeti, hogy abban a könyvben, melyben az üdvösséges tudományt előnkbe adja, sok szükséges dolgokat elhagyott.
Negyedszer: Ha az Írás kívül a tradíciókat is be kell vennünk, nemcsak szükséges nem leszen az Írás, holott anélkül, csak a tradíciókkal is minden lelki szükségünket beérnők, de szabadság is adatik, hogy ki-ki az ő feje álmát tradíciónak nevezze és számtalan tévelygéssel megelegyítse az igazságot; és meg nem ismerhetjük az igaz apostoli tradíciót a hamisságtúl, kiváltképpen azt tudván; hogy még az apostolok idejében is sok hamisságot hirdettek az apostolok nevével, és azután is, amint írja. És bizonyára veszedelmes dolog lött volna, ha a hit dolgait az embernek feledékeny értelmére bízta volna az Isten, mely még e világi aprólék szokásokat sem tarthatja meg írás nélkül.
Ötödször így okoskodnak: Ha a római egyháznak minden tradícióit be kell venni, mivelhogy a Szentírás könyveirűl való tradícióit bévesszük: tehát a zsidók gyöleközetinek is minden hamis tradícióit be kell vennünk, mivelhogy az Ótestamentumrúl való tradíciókat bevöttük.
De ezeket könnyű megfejteni:
Az első bizonyságra azt mondom; hogy azt meg kell fejteniek az újítóknak is. Mert ők is hiszik, hogy Szent Pál írta, és nem egyéb valaki az ő nevével, azokat a leveleket, melyeket a Bibliában olvasunk; és hogy ezek épen, változtatás nélkül megmaradtak. És így ők is hisznek valamit az Írás kívül, és tartoznak az első bizonyságnak megfejtésére. Azt mondom azért, hogy a Szentírás két dolgot tilt. Először, hogy semmit az Isten igíjéhez ne adjunk, semmiben ezt el ne változtassuk, semmit le ne töröljünk, kit mi megtartunk, mert a Bibliába semmit magunktúl nem írunk, semmit ebből le nem törlünk, mint Luther+. Másodszor azt tiltja az Írás, hogy Isten parancsolatjával ellenkező dolgot be ne vegyünk. De az előhozott helyeken nem tiltja az Isten, hogy semmit az Írás kívül ne higgyünk vagy cselekedjünk, mint ezekből megtetszik. 1. Mert az Isten Mózes és Salamon által azt nem mondja, hogy csak azt cselekedjük, amit megíratok, hanem amit én parancsolok, tudniillik vagy írás által, vagy a pásztorok eleven tanítása által. Sohult pedig az Írásban nincsen, hogy valamit az Isten parancsolt, azt mind megírták, és az előhozott helyeken egy szóval sem emlékezik Mózes az Írásrúl, hanem csak az Isten parancsolatjárúl, mely Írás nélkül is kiadathatik. 2. Mikor Mózes és Salamon azt mondá, amit az atyafiak előhoznak, akkor még az apostolok és próféták nem írtak vala semmit is. Ha azért azt tiltja Mózes, hogy semmit a Szentíráshoz ne adjanak, nem vala szabad őutánok semmit írnya. Hogyha te ezeknek írásit csak az elébbi írások magyarázatjának nevezed, én is a tradíciókat a Szentírás magyarázatjának hívom, mert amint ezennel megmondom, az Írásnak közönséges mondási minden tudományt magokba foglalnak, melyeket a tradíciók számszerint és nyilvábban előnkbe adnak. 3. Ha szinte minden parancsolati megírattak volna is az Ótörvénynek, nem következnék, hogy az Újtestamentomban is mindenek írva legyenek, mert az egyházi rendtartásokrúl kevés dolog vagyon megírva az Újtestamentomban. 4. Nyilvánvaló dolog, hogy Mózes azt nem parancsolta az előhozott helyeken, hogy az isteni tiszteletre senki semmit ne cselekedjék azon kívül, ami meg vala írva. Mert szabad vala fogadást tenni Istennek, és a boritalt elhagyni, szabad vala az Isten templomába dobosokat, trombitásokat rendelni, az Isten templomát szép képekkel felékesíteni, noha ezekrűl parancsolat nem vala. Szabad vala Mardochaeus idejében közönséges innepnapot rendelni. A Machabaeusok egyházi innepet rendelének, melyet ő maga is Krisztus megüle. Másutt azt végezék, hogy szombat napon szabad légyen harcolni az ellenséggel. Ezechias azt rendelé, hogy aki húsvétet szokott üdőben meg nem ülte vala, az második hónapban ülné meg maga. Az Írás nem ezt parancsolja. Ama Szent Anna asszony is éjjel és nappal a templomban böjtöl vala, kirűl parancsolatja nem volt. Szent Jánost is dicsíri Urunk, az ő sanyarú életéért, noha az Írásban meg nem parancsolta vala. És tagadhatatlan dolog, hogy a zsidóknak is sok Írás nélkül való tradíciójok volt, úgymint, hogy ezek a könyvek éppen Mózes könyvei legyenek. Ennek fölötte miképpen a törvény előtt bizonyos orvosságok volt a híveknek az ő kisdedek eredendő bűne ellen: úgy (úgymond Szent Ágoston) a törvény után is, mind a leányzók s mind azok üdvösségére, kik nyolcadnap előtt, a környülmetélés előtt meghalnak vala, bizonyos orvosságok volt, noha írva nem volt. A szentegyházban az asszonyállatoknak feje béfödözve kellett lenni a zsidóknál, úgymond Tertullianus. Végezetre nemcsak a halottakért való áldozatrúl, melyről a Machabaeusok históriája emlékezik, de arrúl is tradíciójok volt a zsidóknak, hogy az Isten szekrénye előtt való kenyereket szabad vala egyebeknek is adni a papokon kívül, mikor szükség kívánta; és hogy szombat napon szabad vala embernek marháját veszedelemtűl megmenteni munkával is, amint Urunk mondja.
Szent János csak az ő látásának próféciáirúl szól, és azt mondja, hogy Isten átkába esik, aki ahhoz valamit ad vagy abbúl elveszen. Mely mondással azt nem jelenti, hogy semmit nem kell azon kívül hinni, ami abban a prófécia-könyvben meg vagyon írva. Szinte azonképpen tehát, mikor Mózes és Salamon hasonlóképpen szólnak, semmibe mivelünk nem ellenkeznek.
Ennek fölötte, Isaias és Ábrahám a törvényre igazit, de azt egyik sem mondja, hogy az Írásban nyilván feltaláltatnak minden szükséges dolgok, sőt az Írásrúl csak ingyen sem emlékeznek, hanem csak a törvényrűl, melynek nagy része írás nélkül is megtartathatik. És végre, másutt az anyaszentegyházhoz és a lelkipásztorokhoz igazít minket. Kiből nem következik, hogy az Írást hátra kell hagynunk. Tehát abból is, hogy az Íráshoz igazít az isten, nem következik, hogy az anyaszentegyház eleven tanítását félre kell tenni.
Továbbá akarnám tudni, hon olvasták az atyafiak, hogy Ezechias, Josias és egyebek csak az Írásra néztek, mikor az isteni tiszteletet helyre vitték. Mert noha az Írás mondja, hogy az Isten törvényére néztek, de hogy csak arra néztek, és hogy csak az írott törvényre néztek, azt nem mondja; sőt nyilván azt mondja, hogy a papok tanítására is néztek, mint meg vala parancsolva. Ennek fölötte Ezechias a húsvét ülésérűl oly dolgot végeze, mint megmondám, mely majd úgy tetszik, ugyan ellenkezik is az Írással. Végezetre; mikor a zsidók, megvetvén az Isten törvényét, latrul éltek, csak az Úr törvényét hozták elő a próféták, és annak megtartására intették a népet; kiből nem következik, hogy a törvényben mindenek meg voltak írva.
Szent Pál csak arrúl az Írásrúl szól, melyet gyermekségétűl fogva tanult vala Timotheus, azaz az Ótestamentumrúl, melyrűl azt mondja, hogy megtaníthatja Timotheust Krisztusra, mert aki Mózesnek hiszen, Krisztusban is hiszen, kirűl szólott Mózes. Annak fölötte azt írja, hogy minden Írás hasznos a bűnösök feddésére és az igazak épületire. De ezekből sem az nem következik, hogy az Ótestamentom, avagy az Írásnak akármely része is elégséges legyen az üdvösséges tudományra, sem hogy az Írás kívül semmi egyéb hasznos ne legyen ezekre. Mert ezen Szent Pál a kegyességet mindenre hasznosnak mondja, a pásztorokat és doktorokat is hasznosoknak mondja arra, hogy hamis tudományoktúl ne ragadtassunk; de ebből nem következik, hogy ezek csak ő magok elégségesek legyenek, holott nem minden ami hasznos, elégséges is csak ő maga.
Urunk azt parancsolja, hogy az parancsolati megtartására tanítsák a híveket az apostolok. De azt nem hagyja, hogy minden parancsolatit írásba foglalják. Szent Pál is csak azt átkozza, aki valamit az ellen tanít, amit az apostoloktúl tanultak vala: De hogy csak a megírt tudományrúl szóljon, nincs az Írásban, sőt az Írásrúl ott emlékezet sincsen, hanem csak az apostolok tudományárúl, melyet a galatabéliek nem írás által, hanem eleven tanítás által vöttek vala, mivelhogy azelőtt csak egy levelet sem írt vala egy apostol is őhozzájok.
Végezetre, mindezekre a Szentírásból vött bizonyságokra azt mondom: Ha szinte azt mondaná is az Írás, hogy valami szükséges az üdvösségre, mind meg vagyon írva; mégsem ellenkeznék mivelünk. Mert mi is azt mondjuk, hogy az Írásban minden üdvösséges tudományt feltalálunk. Avagy nyilván, explicite, in specie; avagy pedig némely közönséges mondásokban, és amint a deákok mondják: mediate*, implicite*, in generali.* Mert oly közönséges tudományra tanít minket az Írás, hogy ha azt bévesszük, könnyű minden igazságnak esméreti. Mikor azt megmutatja az Írás, hogy az anyaszentegyháztúl kell minden igazságot megtanulnunk, mert ez a Szentlélektűl vezéreltetik és el nem tévelyedhetik, ha szinte semmit ennél egyebet nem tanítana is, elégségesen megtanítana minket minden igazságra és szükséges dolgokra. Azért mondja Szent Ágoston+, hogy akkor hiszünk igazán a Szentírásnak, mikor az anyaszentegyházat hallgatjuk, és aki meg nem akar csalattatni, tartozik ezt hallgatni, melyet az Írás parancsol, hogy hallgassuk. És ilyen értelemmel méltán mondhatjuk, hogy az Írásban foglaltatik minden igazság, és hogy elégséges az üdvösségre a Szentírás.
A több bizonyságokra azt felelem, hogy azok csak Írás nélkül való okoskodások; és ez okon, ha semmi helyt nem kell adni az Írás kívül való dolgoknak, nem kell azokkal gondolni. Mindazáltal: az második bizonyságra azt mondom, hogy az Isten gyakran megbüntette azokat is, kik az Írás kívül való dolgokban vétkeztek: Mert valakiket Mózes előtt megbüntetett, az Írás kívül való törvények megszegéséért büntette azokat. Írás nélkül adott törvény vala az is, melynek megszegéséért megölette az Isten ama prófétát, mely Samariába jött vala. Ezechiást is megveré, és Dávid királyt az Isten, noha az Ótörvényben meg nem íratott vala, hogy tárházokat meg ne mutatnák másnak, és hogy népeket meg ne számlálnák. Végezetre, az Úristen nyilvánvaló büntetést vet azokra, akik a papi fejedelmet és az anyaszentegyházat nem hallgatják, akik a fejedelmek parancsolatinak nem engednek, akik elszakadnak a híveknek egyenlő vallásátúl. Noha azért az Írásban olvassuk, hogy megbünteti Isten azokat, kik az írott törvényt megvetik, de sohult azt nem olvassuk, hogy csak azokat bünteti meg. És ha szinte azt olvasnójok is, nem volna miellenünk, mert azt mondjuk, hogy aki az anyaszentegyháznak tradícióit megveti, az írott törvényt is megveti. Örömest érteném azt is, aki tagadná a rómabéliekhez írt levélnek igazságát, érdemlene-é büntetést? És melyik írott törvény ellen vétkeznéjék? Az Áron fiai kétség nélkül vétkeztek valamely Istentűl adott törvény ellen, mert aki valamely törvényt által nem hág, nem vétkezik. Abban vétkezének pedig ezek, úgymond Szent Ágoston+, hogy másunnan hozott tűzzel áldozának és nem azzal, mely szüntelen az Úr előtt ég vala, melyből kell vala meggyújtani, valami meggyújtatik vala az Úrnak sátorában. Ezt pedig csak kézrűl kézre adott tudományból tudták a papok, mert az Írásban ezt nem olvassuk.
A harmadik bizonyságra azt mondom, hogy az Írás nem csonka-bonka. Mert bizonyos tanítót mutat, s tudniillik az anyaszentegyházat, melytűl minden igazságot megtanulhatunk. Továbbá, nem gyaláztathatik azzal a Szentlélek, ha szinte szám szerint és nyilván, explicite, mindeneket az Írásba nem foglalt is. Miképpen azzal sem gyaláztathatik, hogy nem vötte oly nyilván eleit az Írásban minden tévelygésnek, hogy senki ezután semmi eretnekséget ne kezdhetne; kit az ő bölcsessége szerént megcselekedhetett volna. De ki volt az ő tanácsában, hogy végére menjen, miért nem akarta ezt cselekedni? Miért akarta annyi esztendeig, szinte Mózesig, Írás nélkül tanítani az ő híveit? Miért nem akarta, hogy az mi Üdvözítőnk valamit írna? Elégségesen felmagasztaltatik pedig az isteni bölcsesség azzal, hogy az ő anyaszentegyházát oly bizonyosan vezérli, hogy soha tévelygésre nem bocsátja.
A negyedik bizonyságra azt mondom, hogy mint Mózes előtt és Krisztus Urunk halála előtt, úgy azután is, minden Írás nélkül az igazságban megtarthatta volna Isten az övéit. Nem adatik pedig szabadság a tévelygésre a tradíciókból; mert ha jól megtekintjük, eleitűl fogva sokkal több tévelygés támadott, mely a Szentírással támogatta tanítását, hogysem amely a tradíciókkal. Miképpen azért meg nem vethetjük az Írást, noha ezt is könnyű hozzáírással vagy elvétellel meghamisítani; és még az apostolok idejében is sok dolgokat írtak hamisan az apostolok nevével: szinte úgy a tradíciókat sem vethetjük meg ezekért az okokért. Szinte olyan bizonyos módunk vagyon pedig az igaz tradícióknak megesmérésében, mint az igaz Írás esméretiben, tudniillik ugyanazon anyaszentegyház tanítása, mely mind egyiket s mind másikat előnkbe adja. Azért csak azokat a tradíciókat kell bévenni, melyeket, amint Szent Ágoston+ írja, a keresztyéni gyöleközet eleitűl fogva bévött, és az ő pásztori s doktori mindenkor tanítottak. És így nem nyittatik kapu az újságokra. Mert miképpen az Istennek oly gondja volt az anyaszentegyházra, hogy az igaz Szentírásnak a hamis írásoktúl való megválasztásában, épen megtartásában soha el nem tévelyedett: szinte azonképpen az igaz tradíciók megőrzésében sem tévelyedik el, hanem amely Isten megoltalmazta Mózes előtt az övéiben Írás nélkül az igaz tudományt, most is megoltalmazza az anyaszentegyház által, mind az Írást s mind a tradíciókat. Méltán írja tehát Szent Ágoston+, hogy nem méltó bevenni azokat a szokásokat, melyeket az anyaszentegyház be nem vött, hanem inkább, ha mód nélkül való dolgok, méltó azokat teljességgel eltemetni.
Az ötödik bizonyságra azt mondom, hogy mi keresztyének nem a zsidók zsinagógája tradíciójából, hanem az anyaszentegyháznak Krisztustúl és az apostoloktúl vött tradíciójából tudjuk Isten igéjének lenni az Ótestamentomot. Urunk eljövetele előtt pedig a zsidó hívek a zsinagógának közönséges tradíciójából tudták, melyik könyv legyen Isten igéje. És annak okáért, amint dologba tartoztak az ő gyöleközetek közönséges tradíciójának hely adni, szinte úgy tartoztak bevenni egyéb tradíciókat is, melyeket a közönséges anyaszentegyház bevött ő idejekben, noha nem tartoztak helyt adni azoknak a tradícióknak, melyeket némelyek vagy fösvénységből, vagy egyéb okokból az Isten törvénye ellen találtak vala.
Hoznak az atyafiak elő a régi szentatyákból is valami bizonyságokat, és amint a vízbehalók, még a habokhoz is kapdosnak. De rövideden azokra is azt felelem, hogy ők csak azt tanítják, hogy nem kell minden tradíciót bevenni, hanem csak azt, melyet az anyaszentegyház bevött. Mert a szentatyák közül is, senki ő maga egyedül nem elégséges minden igazságnak tanítására. Avagy azt írják, hogy sok némely eretnekek ellen nem akarnak egyéb bizonyságot támasztani, hanem csak a Szentírást. Avagy azt mondják, hogy az Írás elégséges minden igazságnak megtanítására; mert az Írásból megismerhetjük az igaz anyaszentegyházat és ezáltal minden igazságot. Ezekből azért nyilván megtetszik, hogy ha igaz hittel kell hinnünk, hogy vagyon Szentírás, és hogy a Biblia legyen a Szentírás; ha ezeket egyebünnen meg nem tanulhatjuk, hanem csak az anyaszentegyház tradíciójából; ha az igaz hit az Isten igíjén és bizonyságtételén fondáltatik: kétség nélkül az anyaszentegyház tradíciójában Isten igíje foglaltatik. De ideje immár, hogy a Szentírás értelmérűl is szóljunk.