Az apostolok idejétűl fogva, mindenkor közönséges értelme volt ez a szent doktoroknak, hogy sok dolgokat keli a híveknek bevenni, melyek az Írásban nyilván nincsenek feljegyezve. Tertullianus nyilván írja, hogy eleitűl fogva Írás nélkül, csak tradícióbúl, sok dolgokat tartottak a hívek; tudniillik úgymond, hogy a keresztség előtt ellene mondunk az ördögnek, a halottakért áldozunk, az vasárnapi böjtöt eltávoztatjuk, minden cselekedetünk előtt magunkat a szent kereszt jegyével megjegyezzük. Sőt másutt azt írja, hogy az eretnekekkel nem kell a Szentírásból vetekedni, hanem csak annak kell végére menni, kinél maradt meg igazán az Írás és az apostoli tradíció. És ugyanezent adá tanácsul Sisinus avagy inkább Nectarius*, amint Sokrates írja Theodosiusnak+, hogy az eretnekektűl csak azt kell kérdeni, ha helyén hagyják-é a régi doktorok értelmét vagy nem. Basilius+ sok dolgokat számlál elő, melyeket csak tradícióból hisznek a keresztyének, és végre azt mondja, hogy: ha az Írás kívül való tradíciók megvettetnek, az evangeliumot is meg kell vetni. Eusebius+ (lib. 1. Demonst. Evang. cap. 8.)* azt írja, hogy az apostolok sok dolgokat írás nélkül hagytak a híveknek. Ezent írja Epiphanius+ (Haeres. 61. et 55.), Irenaeus+ pedig, minek utána megmutatta volna, hogy az Írás kívül való tradíciókat is meg kell tartani, végre így fejezi be tanítását: Vannak most is sok keresztyén nemzetek, melyek írás nélkül, csak a tradíciókat követvén, igaz hitben vannak. Ha azért valamely dologrúl visszavonás támad, azokhoz a gyölekezetekhez kell folyamnunk, melyekben az apostolok tanítottak, és azoktúl kell az igazságot megtanulnunk. És hogy egyebekrűl emlékezzem, Ágoston+, kinek az újitók is sokat tulajdonítanak, nemcsak azt tanítja, amint megmondám, hogy balgatagság az anyaszentegyház szokása és tradíciója ellen való tusakodás. De ennek fölötte az anyaszentegyháznak kézrűl kézre adott tradíciójábúl mutatja meg Faustus ellen, hogy ez az evangelium, melyet Szent Máté neve alatt olvasunk, ugyan valóban Szent Mátétúl íratott; hogy az eretnekektűl keresztelt embert nem szabad újonnan keresztelni; hogy a keresztség szolgáltatásában exorcizálni* kell a sátánt, reájok kell lehelleni a gyermecskékre; hogy az úrvacsoráját nem étel után, hanem éhjomra kell vennünk. Ab apostolo ordinatum esse illum agendi ordinem quem universa per orbem servat Ecclesia, datur intelligi;* hogy a halottakért áldozni és könyörgeni kell, hoc enim a patribus traditum universa observat Ecclesia.*
A Szentírás nyílva arra int, hogy megtartsuk a tradíciókat, melyeket vagy írás által, vagy eleven szó által tanultunk. Mely intésből a régi szentatyák egyenlő értelemmel azt hozzák ki, hogy az Írás kívül is sok dolgokat kell vallanunk és megtartanunk. Másutt azt írja Szent Pál, hogy ne legyen semmi szövetségünk azokkal, kik az őtőle vött tradíció szerént nem járnak. És ismét arra köti magát, hogy mikor Corinthusba megyen, akkor elrendel mindeneket az úrvacsorája szolgáltatásárúl, mely rendelések az Írásban nincsenek, hanem az anyaszentegyház tradíciójában. Mert azt nyilván olvassuk az Írásban, hogy sok dolgokat nem akartak írásba foglalni az apostolok, hanem eleven szóval adták a hívek eleibe, melyeknek megtartásáért dicsíri Szent Pál a corinthusbélieket, kiknek azelőtt nem írt vala, hanem csak eleven szó által tanította vala őket.
Erre azt feleli Hunnius+, hogy Szent Pál csak azokrúl a tradíciókrúl szól, melyek az anyaszentegyházban való rendtartást és a sacramentomok kiszolgáltatását illetik, nem a hit dolgairúl; avagy pedig ha a hit dolgairúl szól is, csak addig volt helye a Szent Pál intésének, míg az egész Szentírás épen a hívek kezébe nem adatott; mert mindaddig szükség volt sok dolgokat írás nélkül hinni. De minekutána ezeket épen beírák levelekbe az apostolok, nincs helye a Szent Pál intésének.
De mivelhogy a Hunnius+ ítíleti szerént semmit nem kell a hit dolgaiban hinnünk, amit a Szentírásban fel nem találunk, én ennek a feleletnek helyt nem adok, mindaddig, valamíg a Szentírásból meg nem mutatja, hogy Szent Pál, mikor az írás nélkül adott tradíciók megtartására int, csak az egyházi rendtartásokrúl való tradíciókrúl szóljon, kit soha bizony az Írásban fel nem találhat. Azt is kívánom érteni, hon olvassa a Szentírásban, hogy azokat a hit dolgairúl való tradíciókat, melyeknek megtartására int Szent Pál, épen és cikkelyenként megírta azután vagy ő maga Szent Pál, vagy a több apostolok? Kit soha bizony az Írásban fel nem találhat. És bizonyos példákkal megmutatók nemrégen ennek hamisságát. Ennek fölötte, ha az egyházi rendtartást, írás nélkül; tradícióbúl kell megtartanunk, amint Hunnius+ megengedi: mi az oka, hogy megvetették az újítók az anyaszentegyháznak eleitűl fogva szokott ceremóniáit és rendtartásit? Avagy ha csak a ceremóniák és rendtartások tradíciójárúl szól Szent Pál, miért parancsolja meg; hogy aki az őtőle vött tradíció szerént nem jár, azzal még csak ingyen se beszéljenek, holott az nyilvánvaló dolog légyen, hogy külső rendtartások és szokások különbsége fel nem bontja a keresztyéni szeretetet és egyezséget, mint bővön megbizonyítja Szent Ágoston+.