| Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság, |
| | Melynek zászlóit hordta dicső sereged. |
| A népek fényes csalatásba merülve imádtak, |
| | S a szent emberiség sorsa kezedbe került. |
| Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted. |
| | S isteni pálmádat váltja töviskoszorú. |
| Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag; |
| | Benned az emberiség űgye boszulva vagyon. |
|
