| Forr a világ bús tengere, ó magyar! |
| Ádáz Erynnis lelke uralkodik, |
| | S a föld lakóit vérbe mártott |
| | Tőre dühös viadalra készti. |
|
| Egy nap lerontá Prusszia trónusát. |
| A balti partot s Adria öbleit |
| | Vér festi, s a Cordillerákat |
| | S Haemusokat zivatar borítja. |
|
| Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei, |
| A Dardanellák bércei dörgenek, |
| | A népek érckorláti dőlnek, |
| | S a zabolák s kötelek szakadnak. |
|
| Te Títusoddal hajdani őseid |
| Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk |
| | A bölcs tanács s kormány figyelmén |
| | Állni-tudó legyen a habok közt. |
|
| Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! |
| Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély; |
| | Nem félek A kürt harsogását, |
| | A nyihogó paripák szökését |
|
| Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem |
| Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. |
| | Ez tette Rómát föld urává, |
| | Ez Marathont s Budavárt híressé. |
|
|
