| Partra szállottam. Levonom vitorlám. |
| A szelek mérgét nemesen kiálltam. |
| Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben |
|
| Béke már részem: lekötöm hajómat, |
| Semmi tündérkép soha fel nem oldja, |
| Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe |
|
| Bár nem oly gazdag mezeim határa, |
| Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza, |
| S nem ragyog szentelt ligetek homályin |
|
| Van kies szőlőm, van arany kalásszal |
| Biztató földem: szeretett Szabadság |
| Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől |
|
| Vessen a végzet valamerre tetszik, |
| Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem: |
| Mindenütt boldog megelégedéssel |
|
| Csak te légy vélem, te szelíd Camoena! |
| Itt is áldást hint kezed életemre, |
| S a vadon tájék kiderült virány lesz |
|
| Essem a Grönland örökös havára, |
| Essem a forró szerecsen homokra: |
| Ott meleg kebled fedez, ó Camoena, |
|
|
