| Század hanyatlik. Már küszöbén vagyunk |
| Bámult korunknak, századok Istene! |
| | Buzgó örömmel feltekintek, |
| | S titkaidat huraim csodálják. |
|
| Népek születnek, trónusok omlanak |
| Lehelleteddel, s a te szemöldöked |
| | Világokat ronthat s teremthet, |
| | A nagy idők folyamit vezérlvén. |
|
| Hány századoknak szélveszes ostromin |
| Harcolt szerettem nemzetem ekkorig! |
| | Hány száz Charybdis s mennyi örvény |
| | Várta nemes remeked halálát! |
|
| Már sírba szállott hajdani nagy nevünk, |
| Már-már lecsüggött győzni szokott karunk, |
| | Mikor hatalmas szárnyaiddal |
| | Béfedezéd lebegő vitorlánk. |
|
| Megszántad e nagy bajnoki nemzetet, |
| Mely annyi harc közt vívta ki hantjait, |
| | S véráldozattal kérte vissza |
| | Ősei szent viadalma bérét. |
|
| Révpartra hoztad: Trézia karjain |
| Köztünk Perikles napjai nyíltanak; |
| | Saturnus áldott lelke jött fel, |
| | S vérbe merült mezeinkre szállott. |
|
| Dicső szabadság temploma lett hazánk, |
| Nem dúltak ádáz pártot ütő hadak, |
| | A szent rokonvér nem kiáltott |
| | A babonák tüze közt az égre. |
|
| Áldás virágzott a Duna partjain, |
| Áldásba ferdett a Tisza síkjain, |
| | Áldásba a vad Dráva berkin |
| | S Fátra kopár farain lakó nép. |
|
| S már most Ferencnek títusi trónusa |
| Fénylik közöttünk: jer, magyar, e napon |
| | Nyisd meg dicsőült szent királyid |
| | Templomait, s leborulva áldozz. |
|
| Nézd, mely hatalmas népeket eltörült |
| Körülted e nagy s ritka időszakasz! |
| | Nézd, mely viszontság kénye játszott |
| | A legerősb szegeletkövekkel. |
|
| Téged megőrzött őseid Istene, |
| Trajánok s áldott Marcusok álltanak |
| | Kormányodon, kiknek királyi |
| | Homlokokon ragyogott az erkölcs. |
|
| Mindenható kar méri ki sorsodat, |
| Kar, mellyen ég s föld sarkai forganak, |
| | Kar, mely dicsőült őseidnek |
| | Rettenetes hadait vezette. |
|
| Bízzál, s virágzóbb századokat remélj, |
| Eldődeidnek szép kora visszatér; |
| | Csak lelkeden tartsd: mennyi sok szent |
| | Vérbe került az igaz dicsőség. |
|
|
