| | Nem hint már balzsamot violák illatja, |
| Nem nevet már rétek cifra rajzolatja, |
| Nem lepi zöld vetés a termő halmokat, |
| Nem nevelnek a fák színes virágokat, |
| Késő rózsát nyílni már nem szemlélhetünk, |
| Sétálván nem szívja estve lélekzetünk |
| A kaszált rendeknek enyhítő illatját. |
| Eltünt a nyár dísze! A föld ábrázatját |
| Az ősz gazdagítja most bőv áldásokkal, |
| S az öröm s a remény tapsol víg hangokkal. |
| Mindenfelé látszik a szorgalom bére, |
| Az esztendő siet munkája bérére. |
| Lobognak a búza arany kalászai, |
| Az ért szemek miatt görbednek szárai. |
| A bajuszos árpa ezüst színnel játszik, |
| S a domb oldaláról messzére ellátszik. |
|
| | A hajnal pirosra festi az ég táját, |
| Munkára serkenti az aratók nyáját, |
| S inti, hogy vegyék fel várt uzsorájokat. |
| Melly vidám orcával hagyják ott házokat! |
| Máris éles sarlót fog kiki markába, |
| S ropogva vágja azt az ért gabonába. |
| A kötöző nyomban követi ezeket, |
| S aranyszín kévékből rak hosszú rendeket. |
| A kepék sűrűen feltornyozva állnak, |
| S kedves mulatságot a szemnek formálnak. |
| A terhelt szekerek mennek csikorogva, |
| Lassú ökrök húzván csak alig mozogva. |
| Sok öreg és gyermek a tarlót elfedi, |
| S a szerteszét fekvő kalászokat szedi, |
| Míg végre a míves örvendő lármája |
| Hirdeti, hogy véget ért terhes munkája. |
|
| | Ti dús gazdák, kik a föld zsírját szívjátok, |
| Ki áld meg bőséggel, jól meggondoljátok. |
| Jertek, s a jó égnek adjatok hálákat! |
| Nem hoz ugyan a föld önkényt gabonákat. |
| A naptól megbarnúlt szántóvetők nyája |
| Szükség, nagy szorgalmat hogy fordítson rája. |
| De mit ád a munkás gondos mívelése? |
| Csepeghet-e esőt verítékezése? |
| Hol vesz édes napfényt s lengeteg szeleket? |
| El tudja-e űzni a fergetegeket? |
|
| | Hogy minden jó után fárasztó pályában |
| Fusson, ez az ember sorsa. De hiában |
| Erőlködik, ha rá kegyes szemmel nem lát |
| Az áldások atyja. Hazám, megengedj hát, |
| Ha énekem vádol háládatlansággal. – |
| Hol van a kegyesség? Mennyi gonoszsággal |
| Mocskolják fiaid gyönyörű vidéked! |
| Igaz, hogy osztályúl bőség jutott néked, |
| S áldott termékenység; reád örökös zöld |
| S boldog ég mosolyog. De, tudd meg, sok szép föld |
| Mellynek hajdan híres volt termékenysége |
| Puszta most. Had, éhség, s idők irígysége |
| Vadonsággá tették, s az utas szemének |
| Nyomát sem mutatja régi szépségének. |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
