| | Egy útas Aesoppal öszvetalálkozott, |
| S tőle célja felől imígy tudakozott: |
| Jó ember, még mennyi ideig kell mennem, |
| Míg eme városban meg lehet pihennem? |
| Menj, felele Aesop. – Helyes! tudva vagyon, |
| Aki akarja, hogy előre haladjon, |
| Annak mennie kell. De azt add tudtomra, |
| Hány óráig érek óhajtott célomra? |
| – „No, eredj hát tovább!” – De már bizony látom |
| Akárhova tevéd, nincs eszed, barátom; |
| Fogó, aki kicsíp egy két szót belőle. – |
| Így dörmög az útas, s elfordúl előle. |
| S megy. – Aesop rákiált: Atyafi! egy szóra! |
| Míg a városba érsz, eltelik két óra. – |
| A vándorló hallja s megáll háborodva: |
| Tudsz hát becsületet! így szól álmélkodva. – |
| Mikép fejthetném meg elébb kérdésedet, |
| Úgy mond a bölcs, míg nem láttam menésedet. |
|
| | Ti, kik hebehurgyán ítélni szoktatok, |
| Az eszes Aesoptól, jertek, tanuljatok. |
|
|
