| | Oceánnak felséges magzatja, |
| Tók királya, idvezel dalom! |
| Magas díszek boldog foglalatja, |
| Szép part, liget, térség, völgy, halom, |
| Visszahívom a lefolyt időket, |
| Mellyek egykor életem delén |
| Édes jókat, de hamar tünőket, |
| Adtak tájtok nyájas kebelén. |
|
| | Keszthely, melyből Festetics szavára, |
| Míg az elme rútul sorvadott, |
| Athenaeum ezrek bámultára, |
| Ékes Szala, neked támadott*, |
| Melyet Phoebus s Ceres mesterségi |
| Egyaránt most dicsőítenek, |
| S messzünnen jött nagy s kicsiny vendégi, |
| Mint hesperi kertet, festenek; |
|
| | Nagy Badacson! istenek hazája, |
| Égi nectár, gazdag kútfeje, |
| Pindus, mellyen Petrarchánk Laurája* |
| Lett ezer sziv lépes vesszeje; |
| Gyászos Hegyesd s Csobánc düledéki, |
| Régi nagy kor borzasztó emléki, |
| Semmivé lett csudatételek; |
|
| | Zárt Tihany, melly, habtól csapkodtatva, |
| S a körülted zúgó vészeket |
| Klastromodban csendesen hallgatva, |
| Adsz szentidnek bátor rejteket, |
| S bölcs echóddal most istenfélőknek |
| Szent hymnusit elharsogtatod, |
| Majd két boldog egymást szeretőknek |
| Lágy zengésü hangját hallatod; |
|
| | Víg Füred, hol épség istennéje |
| Áldást ontó szent forrás körül |
| Sokon, akit mind napja mind éje |
| Régtől gyötrött, lágyan könyörül, |
| Soknak, belső fájdalmak dacára, |
| Kivül nyájas arcot kölcsönöz, |
| Sokat, mások kisztő példájára, |
| Kínok közt is táncra ösztönöz: |
|
| | Hányszor ragad bájoló erővel, |
| Tihozzátok kedves képetek, |
| Melly avúlni nem tud az idővel, |
| Bár szememből rég eltüntetek; |
| Hányszor áldoz édes álmodásom |
| Nektek forró sóhajtásokat, |
| Most hogy lassu elalkonyodásom |
| Duplán kedvel elmult tárgyokat! |
|
| | Ti kiváltképp, arangygerezdekkel |
| S sok alaku koszorús hegyekkel |
| Szomszéd Kálok rét-virányai, |
| Májusi víg reggelnek módjára |
| Fogtok elmém előtt fényleni, |
| Valamig csak szeretet lángjára |
| Tud a szépség felhevíteni. |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
