| Biztat, egyszersmind csal is, a reménység: |
| Mely sokat vártam, s mi kicsinyke bérem! |
| Jaj! talám itt fog kiomolni vérem; |
| Oly komor képet mutat a keménység! |
|
| Boldogabb akit te nevelsz, szegénység! |
| Íme, dús ország fejedelme, férjem, |
| Elhagyott árván, csapodár vezérem, |
| Itt, hol amit látsz, csuda képtelenség! |
|
| Nincsen ember, nincs barom e szigetben; |
| Földe, mint minden füve, fája vadság: |
| Élni mely kín ily fene helyhezetben! |
|
| Több ez, ah! több mintsem akármi rabság! |
| Néked e hely kell, te lator gonoszság, |
| Theseus! Vessz el hamar ily ligetben! |
|
|
