| Akartam énekelni véres harcokat, |
| S vitézeket, kik nagy nevet s hírt nyertenek, |
| Midőn tövisről gyenge rózsát szedtenek, |
| S felbátoríták azzal a lajhárokat. |
|
| Áldám magamban villogó acélokat, |
| Melyek szünetlen még előttem fénylenek, |
| Szívemben új s új lángokat gerjesztenek; |
| Zengek tehát nagy tetteket s királyokat. |
|
| A Músa: „Csak hangzatka, mond, te éneked, |
| Kicsiny, szelíd, lágy, gyenge érzemény, |
| Nem hallik el világra, nem hoz hírt neked; |
|
| Zengjen hadat, ki nyugtalan, ki vad s kemény, |
| Vagy akit ámít s elragadt a csalfa fény; |
| Tőlem, barátom, ez legyen szövétneked”. |
|
|
