| Mert, oh! miért rémítne engemet tüzed? |
| Ha benned a Mindenhatónak karjait, |
| | Nem gyúlt haragját látni kell. |
| Reszkessen ámbár a kicsiny hitű, s szemét |
| Vagy Élet és Halál között fetrengve, mély |
| | Barlangba rejtse el magát; |
| Én nem; de lantomat kezembe vészem, és |
| | Köszöntlek, óh szép tünemény! |
| Dicső vagy! a Mindenhatónak udvarolsz, |
| | Midőn leszáll szent székiből: |
| A fellegekbe lángszekérjén amikor |
| Bocsát ki, hogy hirdesd jelenlétét, neveld |
| | Pompája fényét, s ösztönözz |
| Minden teremtvényt arra, hogy tisztelje meg |
| Te, oh te! tisztelted meg őt hajdan, midőn |
| Lelkek között leszálla mint törvényadó, |
| | S megrázta mennydörgő szava |
| E szent helyet, lángszárnyaiddal repdesél |
| | Az őt körülvett füst között, |
| És mint követ parancsoltad, „ne jőjj ide |
| | Köznép közel, mert e világ |
| Törvényadója itt jelent meg, messze állj |
| | Őtőle most, hogy meg ne halj” |
| Te vészed, oh! szép tünemény körül az angyalok |
| | Lángolva fénylő testeket; |
| Te égsz az égi szent Szeráfnak szárnyain, |
| | Te a Kerub körül lobogsz; |
| Te szállsz le a Mindenható végzésivel |
| | A földre fény és pompa közt, |
| És templomából, hol körüllte szüntelen |
| | Lángolsz, miként egy második |
| Isten, hatalmasan kijövén napkelet |
| Általrepűlsz enyészetig, s fényed miatt |
| | Tompán lebegnek a szemek. |
| Te vitted a Jordánhoz a végzést, holott |
| Ama kegyelmet, mely kinyitni küldetett |
| | A megvakult világ szemét, |
| Mennyből te kísérted le Jeruzsálemig, |
| | Lánggal kerítvén azt körül – |
| Én hát köszöntlek téged, akit ily dicső |
| Ő, aki most is úgy jelent meg, hogy tüzes |
| Elűzze, s küldje vissza nékünk általad |
| Hálá! de jertek a setétből most elő |
| | Félelmesek! zengjétek ezt. |
|
