| – – – – – – – – – – – – – |
| Mert Mohácsnál elvész Lajos, |
| És Zápolya – nem Hunyadi – |
| Trónust les, és – hátul áll. |
|
| Határunkban meg nem férvén, |
| S minden gátat elszaggatván |
| Veszélyt, halált ontanak; – |
|
| Meg nem férvén dölyfével, |
| Vad keblében veszélyt hordva |
| S tűzzel-vassal dúlva mindent |
| S hamvaiban, Budán áll meg |
|
| Hajh, s most ezer irtóztató, |
| Mohács magyar vértől kövér, |
| S csontból támadt halmain |
|
| Hunnia egy tátott nagy sír, |
| Nincs hazája a magyarnak! |
|
| Fáj szíve, fáj! – és csikorog – |
| S vérkönny ég s forr szemébe; |
| Kinek inség, szükség neve, |
|
| Holtra holtat rakva ment. |
| Hol vastag füstgomolyokban |
| S vérttajtékzó patakokban |
|
| Hol vérétől hízott földjén |
| Nem az arat, – éhel vesz az! – |
| Magyarokat, kik, szegények, |
|
| Hát békével nézzük, tűrjük |
| Nézzük, tűrjük ily sérelmét |
| Hah, jobb ezer sebből ontsuk |
|
| Ne hagyjuk, hogy fészkeinket |
| Áldja Isten fegyverünket, |
|
| – – – – – – – – – – – – – |
|
