| A fák közül hajdan, kinek mi tetszenék, |
| Választa ki-ki magának az istenek között; |
| A csert Zeüsz; Cythere a mirtuszt vevé; |
| Apollnak a repkény, Rheának a fenyő; |
| S a nagy vitéznek, Herculesnek a magas |
| Jegenyefa kelle. Minerva pedig látván, hogy ők |
| Mind a gyümölcstelent veszik, csodálkodék, |
| S kérdé Zeüsztől: micsoda okon cselekszik azt? |
| „Csak azért leányom, mond Zeüsz, nehogy talám |
| Azt tartsa valaki, hogy mi csak haszonért tudunk |
| Valamit böcsülni: ez a mi okunk.” – „De én bizony |
| Nem bánom, így felel Minerva, bárki mit |
| Mondjon felőlem, nekem az olajfa kell, pedig |
| Gyümölcsiért.” Helyes! leányom, mond Zeüsz. |
| | Hiú dicsőségünk, ha munkánk hasztalan! |
|
