| Méltán lakol, s méltán gúnyoltatik a szegény, |
| Midőn hatalmasbat követget, mint maga! |
| | Megláta a mezőn a béka egy bikát, |
| | S megírígyelvén neki, hogy olly nagy test barom, |
| | „Brekeke, Kloáx, Tuu! megállj, kiált, megállj, |
| | Még én ha csak nálad nagyobb barom leszek.” |
| | Ekkor pofára szedvén a lélekzetet, |
| | Mereszkedék egész erővel, s kérdezé |
| | Fiait, ha testesebb e már, mint a bika? |
| | Majd pedig az aprók: Még-nemet mondván neki, |
| | Megint mereszkedik, s megint megkérdezi, |
| | Mellyik legyen mármost nagyobb, a marha-e, |
| | Vagy ő? – felelvén pedig az aprók, hogy nagyobb |
| | A marha: mindjárt csak! s mereszkedik szegény |
| | Harmadszor is, mígnem kidülled a szeme, |
| | S megpukkad a nyomorult Brekeke, kloáx, tuu! |
|
