Szentjóbi Szabó László
Indulj-dal*

Dobozy Lajoshoz midőn először táborba ment

Rajta pajtás!
Nagy a hajtás,
 Indúlj Bukovinának,
Itt is ember,
Itt is fegyver
 Kell a hazának!
Tölts puskát, kardot köszörülj
Ily jó szerencsédnek örülj!
 Magyar a nemed.
Tudod, ember kell a gátra:
Lajos! hogy maradnál hátra
Menj törökre,
Hogy örökre
 Éljen érdemed.
Már Márs régen
A térségen
 Sípjait hangoztatja,
Vitézséggel
Nyereséggel
 Népünk bíztatja.
A dob, trombita harsognak,
Az ágyúk zúgnak ropognak,
 A várak dűlnek.
Rontnak a magyar fegyverek,
Hullnak a török emberek,
A zsákmányok
Ragadványok
 Halmozást gyűlnek.
Szabács vára
Pancsovára
 Csakhamar következett,
Mindkét várral
Kevés kárral
 Népünk egyezett.
A sok oktalan ökröket,
A gyülevész törököket
 Leaprítottuk,
Elfogtuk fővezéreket,
Zászlójokat fegyvereket,
A rabokat
Mint barmokat
 Fogva hajtottuk.
Most a vitézt,
Bátor hív kézt
 Hír, név, préda követi,
A tisztelet
Mások felett
 Őket szereti.
A te véred sem víz Lajos!
Annak nincsen semmi bajos
 Aki mit szeret.
Menny! ott szerzik az érdemet,
A jó hírt, az igaz nemet,
Menj! hogy prédát
Pénzt paripát
 Nyerj sok ezeret.


Hátra Kezdőlap Előre