Szentjóbi Szabó László
A gyermekkori idők emlékezete*

Kis kard! mellyel vitézkedve
Vagdaltam a bürkökre,
Életemnek minden kedve
Itt függ veled örökre.
S mint a titkos rozsda mérge
Néked is nem kedvezett,
Martzongván a bánat férge,
Szívem gyakran vérezett.
Boldog voltam gyermekfővel
A fapuska s ló megett,
Akkor éltem az idővel,
Mely most engem veszteget.
Akkor volt az én életem
Az örömnek élete,
Míg tudatlan ítéletem
Választást nem tehete.
Amíg mindent a világon
Egyaránt kedvellettem,
Míg az egyik mulatságon
Másikat építettem.
Akkor még a bút és gondot
Magamba nem neveltem;
S amit józan szívem mondott,
Benne kedvem felleltem.
Akkor még nem vesztegettek
Rosszul képzelt gondjaim
S kívánságim nem terjedtek
Messzebb mint a karjaim.
Együgyű természetemnek
A sokféle nem kellett,
Egy mértéke volt ízemnek
A kenyér és fánk mellett.
Mégis minden lépésemben
A vígasság követett
S ártatlan tekintetemben
Kedv s nyájasság nevetett.
Mégis egy belső nyúgalom
Oly víggá tett akkoron,
Mint mást kínoz az únalom
A bársony- s a bíboron.
Ah! hogy e boldog életnek
Napjai elmultanak!
Ah! hogy vissza nem térhetnek
S oly rövidek voltanak!
Add Uram! e boldogságot,
Add mégegyszer érzeni!
Más örökkévalóságot
Nem kívánok tölteni.


Hátra Kezdőlap Előre