| Az éjtszakának Istene, egy fa alatt megállván; |
| És a vele szemközt lévő Morfeussal mulatván; |
| Mák fejeket ád kezébe, hogy ezzel is segítse, |
| Hogy olaját az elfáradt szemekre csepegtesse. |
| Morfeus lakását Virgil Orkus mellé rendelte: |
| Hogy házának két kapui vagynak, úgy énekelte, |
| Az első elefántcsontból készült és pallérozott, |
| De a másik nem piperes, bárdolatlan maradott: |
| Lakása körül repdeznek, barna szárnyas magzati, |
| Hogy az álmos Morfeusnak legyenek őrállói, |
| Hogy csendes nyugodalmokat semmi fel ne zavarja: |
| A lármás nyughatatlanság magát ne is mutassa: |
| A képirók Morféusban egy szendergőt festenek, |
| Setét szinü köntöséhez, fejér övet tettenek: |
| Másképpen deli termetü, csakhogy mindég aluszik; |
| A Titán tüzes szemébe nézni; nagyon irtózik; |
| Ez az éjtszakának fija és a Halál testvére, |
| Az újabb szebb köntöst adták majd a régi mesére, |
| Mikor kapuit felnyitják, az álmok repülnek ki. |
| A legerősebb zárt ajtókon szabadon járnak be s ki. |
| Az egyiken az igazság szól Kassándra szájával, |
| A másikon a hazugság, jön mosolygó arcával, |
| A hallgatásnak Istene, csendességet parancsol, |
| Hárpokrates tetszésének a természet meghódol: |
| A még gyengén szendergőket mély álomba meriti, |
| Az éj setét fátyolával ápolgatva fedezi, |
| Amit a nappal megtagad, azt az éjjel megadja, |
| A kivánt boldogságokat egy halomba lerakja, |
| Ezer édes képzésekkel hizelkednek lelkünknek, |
| De jaj mihelyt felébredünk, ezek mindjárt eltünnek. |
|
