| Oh te komor fagyasztó tél, nékem milyen nagy kárt tettél; |
| Virágimat elvetted, velek kedvemet is elenyésztetted, |
| A te hideg lehelleted, kegyetlen cselekedeted, |
| Florának is bút okozott, virágitól már ő is elbúcsúzott, |
| E kedvetlen búcsúvétel, s ez a hosszú külön létel; |
| Óh mint elszomorítja: magát csak az elmúlttal vigasztalja, |
| Mindenről elfelejtkezik, hogyha visszaemlékezik, |
| Azon boldog időkre, a virágok, a virágok bájoló szépségére, |
| Mikor köztök sétálgatott; szabad kényén danolgatott; |
| Mennyei boldogságot, képzelt magának halhatatlanságot, |
| | Képzelt magának halhatatlanságot. |
| Midőn a sétálás közben, elfáradt az éneklésben, |
| Morfeus mákolaját hintette rá az álomnak balzsamját, |
| Ily szépen folydogálának, boldog napjai Florának, |
| De mely hamar elmúltak, virágjai mind a Stikszbe hullottak, |
| | Mind a Stikszbe hullottak. |
|
