V. fejezet
| Oh hát e kis várban akit itt szemlélek |
| | Mit mivelsz most kisded halhatatlan Lélek? |
| E kis alkotványban óh mivel dolgozol? – |
| | Miért sóhajtozol? – mivel álmodozol? – |
| Talám veszed észre hogy téged vizsgállak? |
| | S nemesb léted szerént lelkesen csudállak? |
| Ne félj! – semmit ne félj! – nem! óh nem bántalak |
| | Mert csak hogy esmérni mindég kívántalak |
| Azért vizsgálódom körülted oly nagyon |
| | Rád, ki nem mondhatom, mely nagy gondom vagyon. |
| Játssz! Játsz a te gyenge képzelődésiddel |
| | Mulatozz gyermeki elmélkedésiddel. |
| Mellyekre ösztönöz téged a meleg vér |
| | Melly a szívről hozzád, s onnét viszont megtér. |
| A minden tagokra azon lélekzővel |
| | Azon vele együtt alá s felszökővel |
| Melly széjjelterjedvén e házat hevíti |
| | S minden részecskéit megeleveníti… |
| S ha kinek már innet a’ lenne kérdése: |
| | Miben áll a lélek s test eggyesedése? |
| Bár ebben mindennek nem fog kedve telni: |
| | De én bátorkodom erre így felelni: |
| Hogy benn a vékonyabb lélekzőnek vagyon |
| | Az élő lélekkel eggyessége nagyon; |
| S annak esmét a vér meleg cseppjeivel |
| | A vérnek a lágy test minden részeivel |
| Mégpedig olyformán hogy egy rándulással |
| | Mindent közölhetnek részenként egymással. |
| És így minthogy bennünk ami érző, vér ez; |
| | Innét van hogy a csont nem, de a test érez. |
| Mert hogy a csont kemény, vele az illyen vér |
| | Mint ezen lágy testtel akként öszve nem fér. |
| A test hát a vérnek s a vér a léleknek |
| | A megjelentője a történeteknek |
| Tudnillik a külső illettetés által |
| | Melly, míg ép s meg nem hal a vér, addig nem csal. |
| Melly is azon érző inak által lészen |
| | Mellyek szerteszéjjel kihatnak egészen |
| A velőtől testünk minden tagjaira |
| | Kivált oly tömötten a bőr aljaira |
| Hogy csak egy tőhegynyi helyt köztök nem lelünk |
| | Honnét nem adódna rólok elég jelünk |
| Úgy hogy akármerről illessük azokat |
| | Azonnal jelentik érzékeny voltokat. |
| Amely bár látással bár az egy hallással |
| | Bár az íz-érzéssel avagy kóstolással |
| Bár a szagolással vagy tapasztalással |
| | Közöltessen belől az okoskodással |
| Azt mind nevezhetjük csak illettetésnek |
| | És azáltal való emlékeztetésnek |
| Mert illetnek szemet a nap sugárai |
| | Fület az ütődött levegő hangjai |
| Szájízt a dolgok sós olajos nedvei |
| | Az orrt is azoknak eloszló gőzei; |
| S így az érző inak tapasztalására |
| | Úgy jutnak azok el, lelkünknek tudtára |
| Hogy ott a lélekzők mihelyt mozdíttatnak |
| | Azok a lélekhez azonnal elhatnak. |
| Innét már nem egyéb, látom, a fájdalom |
| | Hanem mikor éri testünket ártalom |
| Azon lélekzőnek káros változása |
| | Mellyel a vérnek is van fogyatkozása. |
| Példának okáért ha testünk metszetik |
| | Azon a lélekzős vér kieresztetik |
| Ha üttetik, akkor széjjelverettetik |
| | Következésképpen a vér törettetik. |
| És így a léleknek az illyen ártalom |
| | Tudtára adódik s e’ már a fájdalom. |
| Azaz amikor ő így megillettetik |
| | Fáj, mert az egyesség ezáltal sértetik. |
| Az egyezség, amelly olly szoros ezek közt |
| | Hogy alig láthatni köztök egy olly eszközt |
| Mely e két egymástól különb állatokat |
| | Öszvefogná s öszvekötné mozgásokat |
| Úgyhogy ha egyik félt valami érheti |
| | Az a másikat is ottan megilleti… |
| A lélekző tehát és a vér lelkünknek |
| | Tárgya; a vér pedig likacsos testünknek |
| A test, tárgya minden más külső testeknek |
| | A levegőnek vagy akármely tüzeknek |
| Mellyek mozgatási bennünk melegséget |
| | Csinálván szereznek illy elevenséget. |
| Melly elevenségnek ha a lélek nem lész |
| | Oltalma, eszköze; s elhagyja: elenyész. |
| Elenyész, s az egész alkotvány leomlik |
| | S minden öszvefoglalt része széjjelbomlik, |
| Széjjelbomlik s ekkor csak az egy lélek kész |
| | Az ezek közt széjjel-oszolhatatlan rész. |
| Noha fel kell azt itt tenni voltaképpen |
| | Hogy amint a testet, úgy az elmét éppen |
| Érheti akármely belső illetődés |
| | Honnét a testre is áthág a sértődés |
| Úgy, valamint szóltam már a közösségről |
| | Az egymással való szoros eggyességről. |
| Amillyen sértődés saját műveiből |
| | Származhatik gyanús isméreteiből |
| Melyek szerént néha magát vígasztalja |
| | Néha a megtett bűnt érezi fájlalja |
| Néha az örömre megindúl magában |
| | Néha sanyargatja a testet bújában, |
| De ha békességét érzi Istenével |
| | Megnyugszik a testet hevítő szívével. |
IX. fejezet
| No már óh gyors lélek! ezekre mit mondunk? |
| | Nem illő-é, rólunk hogy légyen nagy gondunk? |
| Mert ha e nagy világ értünk teremtetett |
| | Illy ékes rendekkel felékesíttetett |
| Csak azért jövünk-é nagy sírással bele |
| | Hogy semmivé légyünk s ne is éljünk vele? |
| De – vele kedvünkre mégis nem élhetünk |
| | A ránk eredt bűnért nagy a mi esetünk… |
| De hát mi egyedül azért teremtettünk |
| | S illy nagy méltóságra azért emeltettünk |
| Hogy ezt a világot melly így teremtetett |
| | Mellyben az Úr mindent lábunk alá vetett |
| Valósága szerént jól meg se kóstoljuk |
| | Már sajnos vétkünket halállal pótoljuk?? |
| Azért adott belénk egy olly kívánságot |
| | Melly habár megnyerjük az egész világot |
| Mégis javaival soha bé nem telik?? |
| | Sőt ennek kincsei csak a bút nevelik!!! |
| Miként Nagy Sándor is hogy nyakára hágott |
| | Meggyőzvén az egész akkori világot |
| Még másikat kívánt, mellyet megnyerhetne |
| | S kevély lábainak alája vethetne. |
| S azonban míg fejét illyenekbe törte |
| | Ez az irígy, élte poharát eltörte. |
| E világra tehát csak azért szülessünk |
| | Hogy innét azonnal vissza üzettessünk? |
| Hogyha bár élünk is nyolcvan esztendőket |
| | Átbúvjuk e tőlünk hamar telendőket? |
| Hogy ezek java is lévén nyomorúság |
| | Fáradtság és terhes gond, bú, sanyarúság |
| Amidőn elmúlnak tőlünk reménytelen |
| | Testünk semmiségbe repüljön hirtelen? |
| Hát csak ez a vége ennek a drágának, |
| | Hogy vólt! s nincs! Éneket zengjen ő magának? |
| Hogy a nyelv ezt fúvja: Jaj! jajjal születtem |
| | Búval éltem s jajjal semmivé is lettem? |
| Óh nem! – ez a világ nem egyéb végekért |
| | Teremtetett, nem a mennyei lelkekért |
| Hanem az egeket néző emberekért |
| | Ez okos lélekkel egyesült testekért |
| Hogy errül és ebbül ők tápláltatnának |
| | És így a munkára alkalmaztatnának |
| Hogy ezekből Urát lelkünk megesmérje |
| | S ezen eszköz által imádja s dicsérje. |
| Másként mi szükség volt embert teremteni? |
| | És ezt a világot ekképpen szerezni? |
| Hiszen, az angyalok azt végbe vihetik |
| | Az Istent tetszése szerént dícsérhetik |
| Noha ők csak lelkek, s nékik nincsen testek |
| | Szinte mint azoknak kik köztök elestek. |
| Hiszem! az angyalok a mi barátaink |
| | Akik e dologba csak szolgatársaink |
| Midőn az emberek dolgait vizsgálták |
| | Azok boldogságát bámulva csudálták. |
| S tán az elestek is ezáltal vesztették |
| | El boldogságokat hogy azt irigylették… |
| És így; akiért már imígy teremtetett |
| | E világ mely szerént felékesíttetett |
| Ki hihetné hogy olly alávaló lenne |
| | Hogy a semmiségbe ő osztán elmenne? |
| Az a bölcs Fazekas ki így megtisztelte |
| | Hogy a fölhöz verje csak azért mivelte? – |
|
