| Félre bús gondok! bor akadt kezembe! |
| Teljes e kancsó de nem üt fejembe |
| Úgy hiszem, bátor bele jól sohajtsak |
|
| Édes, olly valamint csak a méz |
| Tiszta mint a színarany. Aki rád néz |
| Óh boros kancsóm! nevet az szemével |
|
| Most! kivált most bár kiki rád tekintsen |
| Nincsen itt másod, de Tokajba sincsen; |
| Mert te lennél, bár hegye volna felső, |
|
| Mit? hiszeny Mádról jöve nedved: e’ már |
| A legédesb név bora tiszta nektár. |
| Hát mi kell még több az örömre nékem? |
|
| Mert no! hát nem mind valamit csudálnom |
| Kelletik, benned lehet azt találnom? |
| Milly öröm-gyújtó ajakat ragyogtatsz |
|
| Milly dicső, pompás derekad s nyakad van! |
| Milly igen csínos füled! öblöd ollyan |
| Aminő csak kell. Ki ne is becsülne |
|
| Hajh! dicső kancsóm! ha te illy borokkal |
| Frígyedet kötnéd az iszos torokkal |
| Bezzeg úgy lennél becses is kapós is |
|
| Bezzeg a vidám lelemény cikázna |
| ott, hol ily jó bor velem éjtszakázna! |
| Scriberet bezzeg tudom a Poéta |
|
| Írna ám nemcsak pedig ímmel-ámmal |
| Sőt az apró vers sok ezernyi számmal |
| Láthatóképpen karikázna tőle; |
|
| Most pedig kancsóm! ha mi még van ott benn |
| Add ki; öntsük mind garadunkra; bölcsen |
| Így dühödjünk még nekem innom adhatsz |
|
| Majd, ha Mádimtól kebelem megázik |
| S a velőmig jó szeszi felcikázik |
| Fognak édesden szemeim lehunyni |
|
|
