| Hajh te magyar szép Szűz! kihez a jó szív s szerelem fűz |
| | Nyisd meg arany kebeled; szóljak örűlve veled. |
| Mert bizony úgy sérted szívem majd meghalok érted |
| | Amikor a szerelem lánca von öszve velem. |
| Dísze személyednek s villám két fénye szemednek |
| | Hogy szemeimbe sütött szívemig átalütött. |
| Gyenge mosolygásán szádnak s szemeid ragyogásán |
| | Van tüzes ütközetem hol szemem arra vetem. |
| Hát ha ruhád nézem s magyar érdemed arra tetézem |
| | Ami fedezve körűl nemzeti fénnyel örűl? |
| Vagy hamar elgyúlok vagy szinte viaszba borúlok: |
| | Ezt is igaz szerelem lángja cselekszi velem. |
| Hogy megölelt egyszer kezed azt én érzem ezerszer: |
| | Úgy fütöd a kebelem még helyemet se lelem. |
| Szívemet elvetted, lábam békóba vetetted: |
| | S útaimat kiszabod, mert vagyok a te rabod. |
| Melly rabi zár nékem, mivel attól nincs menedékem, |
| | Édes, azomba jajos; mert viselése bajos, |
| Bár de bajos légyen, csakhogy valahára bevégyen |
| | Téged az én kebelem, boldog ez a szerelem. |
| Mert gyönyörűséget s eggy ollyan igaz nyereséget |
| | Benned örülve talál, hol nem epeszti halál. |
| Angyalom! Úgy véljed szívem mágnesse személyed; |
| | Mely noha messze vagyon, von kebeledbe nagyon |
| És mint a méhek lepik a rózsát mikor éhek |
| | S jókor felkeresik hol bele harmat esik: |
| Úgy lesem orcáid mezején nyíló violáid; |
| | Mézre vezérl ajakad, méz folyamatja fakad, |
| Jaj! ha feléd szállok gyönyörű rózsákra találok |
| | S szinmézet legelek csókra forogva velek. |
| Imhol azért szívem, vegyed és légy angyali hívem: |
| | Amit akarsz, akarom! kész ölelésre karom. |
|
