| Oh ki világgal bánsz Úr és Atya! jer, ha szegényt szánsz, |
| | Nézd meg az én ügyemet; vess bajaimra szemet. |
| Jól tudod és látod hogy ez a szív a te sajátod |
| | Melly iszonyú nagy bajt áll ki s az égre sohajt, |
| Kérlek azért kelj fel mellettem; erőddel emelj fel |
| | Amikor ennyi bajom szerzi s okozza jajom. |
| Ím nyomorúságnak tárgyává tett ki világnak |
| | Tengere, mely fenyeget nagy zivatarral Eget. |
| Hol megereszkedvén a négy szelek, és veszekedvén |
| | A vizeket keverik s a habot élre verik. |
| Mellyek alám tolván magokat s a partok omolván, |
| | Amint süllyedezek, mélyre ragadnak ezek. |
| Hol beteges karral víván a nagy zivatarral |
| | A vízár ajakam verdesi, nyomja nyakam. |
| Hol vagy erős Váram? Segedelmedet annyira várom |
| | Mint szomjú rög eped s cseppek elébe reped. |
| Óh ha nem adsz győző kezeket s ez özönt megelőző |
| | Biztos erőt, nyeli már éltemet a sebes ár. |
| Mit teszek illy bajban? illy szörnyű tengeri zajban? |
| | Jaj! ha nagyobbra dagad mennyi veszélyre ragad! |
| Vagy ha szerencsével csalogat szép szíren ölével |
| | Jaj nekem! újra halál ott is orozva talál. |
| Imhol azért várván segedelmedet itt nyögök árván |
| | Itt nyögök! óh vess rám szép szemet édes Atyám! |
| Adj felemelt elmét, mely tartva habokra figyelmét |
| | Jól igyekezzen elé köztök iránya felé. |
| Hogy látván lássak s zengvén ajakimra bocsássak |
| | Bölcs szív béllyegeit, szent öröm énekeit. |
| Hogy mikor átérek s a túlsó partra kitérek |
| | Végyem örömnevelő lantomat ott is elő. |
|
