| Szép szűz! bámul bennem a csuda bálványa, |
| | Hogy tőlem a csókot írásba kívánnya. |
| Oly némajátéka az a szeretetnek, |
| | Melyben a személyek csak cselekedhetnek. |
| Csekély elmém szerént tehát azt ítélem, |
| | Kivált ha megegyez szépséged is vélem, |
| Hogy jobb e tudományt szájról szájra adni, |
| | Mint leírásával hijába fáradni. |
| Mivel az íz-érzés édesb a hallásnál, |
| | És nincs igazmondóbb a tapasztalásnál. |
| Részeltessen engem azok közül egybe, |
| | Melyeket két jó szív ád egymásnak jegybe. |
| S akkor kérdezze meg maga indulatját, |
| | Majd érzi a csóknak bő magyarázatját, |
| Mely szerelmes szikrák pattannak e tűztől, |
| | Mikor lángot vetnek a meggyulladt szűztől. |
| Érzéketlen látná az érzékenységet, |
| | Hol emésztés nélkül e csuda tűz éget. |
| De mivel szépséged annak mesterségét |
| | Érti, és titkának tudja kezdő végét, |
| Cselekedet által jobb szívvel felelnék, |
| | Mert az az írásnál kevesebbe telnék. |
| Inkább szép orcáján nyomnám a pirosra |
| | A csókot, melyet most festet papirosra. |
| Mindazáltal attól függvén boldogságom; |
| | Ha parancsolatit keresztül nem hágom: |
| Erőszak által is kedvét teljesítem, |
| | Ajakam tisztére pennám kényszerítem. |
| Az erőltetésig mindent elkövetek, |
| | Valamit egy ilyen dologba tehetek, |
| Melynek jobb formáját vehetnénk ajakkal, |
| | Mint száz betűfestő s képíró tollakkal. |
|
| De e szolgálatot szegődve igérem, |
| | Ha fáradságomért megfizeti bérem. |
| Nagy terhű kérdését ingyen nem vállalom, |
| | Legalább egy pár csók légyen a jutalom. |
| Hogy megítélhessem magam is belőle, |
| | Jól írt-é a pennám, vagy rosszúl felőle? |
|
| A csók jelent belső szíves indulatot, |
| | Szeretetre hajló titkos akaratot. |
| Az a kedvességnek bélyegző betűje, |
| | Az ajánlásoknak pecsétlő gyűrűje. |
| Oly áldozat neme, melyet bémutatnak |
| | Bálványimádói a szép ábrázatnak. |
| A páros hűségre szentelt szív bélyege, |
| | Melyet a friss vérnek tüzesít melege. |
| Oly néma szó, melyen beszélnek a hívek, |
| | Két egymás lángjától egybeolvadt szívek. |
| Hallgatással eső titkos beszélgetés, |
| | Egy leghirtelenebb kérdés s felelgetés. |
| Két testnek egymáshoz ütődött tűzköve, |
| | Lassacskán csattanó szikrányi mennyköve. |
| A szeretet ízét kóstoló száj nyoma, |
| | A beteg kívánság sebkötő flastroma. |
| A test nélkül való indulatnak képe, |
| | A szűz nyájasságnak emberfogó lépe. |
| Egy igen édesen tett ajakharapás, |
| | Egy orcapirító kedves pofoncsapás. |
| Oly nádmézzel készült manna, melyet noha |
| | Szűntelen ennél is, nem elégít soha. |
| Oly gyümölcs, amelynek szedheted almáját, |
| | Mely szempillantásba elültetted fáját. |
| S akit már az ilyen csókig szeretgetnek, |
| | Negyedik fokára hág a szeretetnek. |
|
| Háromféle nemét esmérem a csóknak: |
| | Első az, amellyel a feljebbvalóknak |
| Hálát szokás adni, avagy tiszteletet; |
| | Másodikkal pedig csókol a szeretet, |
| Már akár a buja, akár az ártatlan, |
| | Mert e tudományba egyik sem tudatlan; |
| Harmadik és végső a színmutatásé, |
| | Amely fábrikából volt régen Júdásé. |
| De ez az utolsó nincsen ott szokásban, |
| | Hol két különböző nem szeret egymásban. |
|
| Mivel leírása a második csóknak |
| | Hibázhat: úgy tartom, ne higyjünk a szóknak. |
| Inkább ajakinkra egynehány párt végyünk, |
| | Ítéletet osztán a dologból tégyünk. |
| A tapasztalás léssz legigazabb bírám, |
| | Hogy a dolgot jól-é vagy hibásan írám? |
| Még hallásbál tudtam: de ha megpróbálom, |
| | Más parancsolatra jobban eltalálom. |
| Vagy ha voltaképpen nem értem a csókot, |
| | Megkérdek még egy szép strimflikötő pókot. |
| S vajha arra kérni szépségedet merném, |
| | Bezzeg akkor lenne angyali mesterném, |
| Tanító vesszején első próbát adnék, |
| | Osztán kezére is majd reáakadnék. |
| Mely már sokkal lenne szebb mint az előbbi, |
| | A harmadik pedig annál is, sat. |
|
|
