| Mi a pénz? az egész világ királynéja |
| | Melynek a roppant föld egészen kastélya, |
| Annak hajtja térdét mind a négy szegelet, |
| | Az Észak, és a Dél, Napnyugot, Napkelet. |
| Az a kívánságnak csudatévő képe, |
| | Melynek csupa szívből áll temérdek népe; |
| Az minden vallásnak egyaránt bálványja, |
| | Melyre a keresztet mindenike hányja; |
| Az minden nemzetnek házbeli Istene, |
| | Legkedvesebb hazafia, s idegene; |
| Az a bölcsességet és tudományt szóló, |
| | Arany ezüst szájú Minerva s Apolló, |
| Mellyel a bolond is lészen világ bölcse, |
| | Csakhogy bő mértéket kegyelmének töltse. |
| Az ama frigyláda, mely vitetvén harcra, |
| | Titkos erejével népeket ejt arcra; |
| Az a győzhetetlen királyi amazon |
| | Mind a tengereken, mind kinn a szárazon, |
| Néki udvarolnak az idők és szelek, |
| | Hűséges szolgái a napok s éjjelek; |
| Az a fő ácsmester, aki ront és épít, |
| | Legelmésebb festő, ki rútít és szépít; |
| Az minden kérésben az a boldog nyerő, |
| | Kiáltal száll alá a tiszt és az erő; |
| Az az ín a lábban, élet és a kézben; |
| | Drágaság aranyban, ezüstben és rézben; |
| Az fordítja frissen a szolgálat sarkát; |
| | Az nyitja és zárja a barátság markát; |
| Az a kereskedés rugója s kereke; |
| | Az a gazdagságnak kezében az eke; |
| Az gyógyíthat nemcsak testbéli nyavalyát, |
| | De a léleknek is orvosolja baját; – |
| Sőt gyakran nem árthat a pokol és halál, |
| | Annak, aki pénzes patikára talál. |
| Kivált ha magára sárga testet vehet, |
| | Legtöbb színű s hasznú csudát akkor tehet. |
| Egy szó annyi mint száz: a pénz öl és támaszt, |
| | Az ember hát méltán keresi e támaszt. |
| Őtet az istenek magok is tekintik, |
| | Mert ingyen senkinek az égből nem hintik, |
| Nem hullat a felleg arany ezüst esőt, |
| | A kereső kincset, a kincs vár keresőt. |
| De nem is árt a pénz, légyen bár egy verem, |
| | Ha a gonoszságnak gyökerén nem terem. |
| Mert a bűnnek oka s léleknek gyötrelme, |
| | Nem a nagy pénz, hanem a pénz nagy szerelme. |
| Óh! pénz, már tőlem is megesmért istenség, |
| | Szűnjön benned hozzám a volt idegenség. |
| Nem becsülésedről engedelmet kérek, |
| | S bőkezüségemnek bűnéből kitérek. |
| Ha bővül erántam nálad a kegyelem, |
| | Tisztelőid száma szaporodik velem. |
| Kívánatos vendég! jövel erszényembe, |
| | Válogass kedvedre hat vagy hét zsebembe. |
| Hadd ott a nagyurak unalmas ládáit, |
| | S a mocskos fösvények rabi kamaráit, |
| Kik téged azoknak tömlöcébe vetnek, |
| | És ott az idővel s penésszel étetnek, |
| Egyszersmind kitésznek arra a csúfságra, |
| | Hogy lábokat érted gyötri a podágra. |
| S a legfőbb hasznodat ritkán szokták venni, |
| | Tudnillik a szegény legénnyel jól tenni. |
| Kihozhatsz magadból alkalmatos rakást |
| | Nálam s több ilyeknél lelsz szellősebb lakást. |
| Kedves bajjal fogom hordozni terhedet, |
| | Ígérem illendő megkémélésedet. |
| Drága betűidet, a magad fényjénél, |
| | Buzgóbban olvasom minden könyvekénél. |
| Nem félek, hogy reám hozz nyomorúságot, |
| | A te sárgaságod gyógyít sárgaságot. |
| Nem szokott tégedet a köszvény követni, |
| | Sőt őkemét lehet veled kikergetni; |
| De ha van valami igaz e mesében, |
| | Úgy csak maradj otthon az urak zsebében; |
| Mert a szegény legényt, ki többnyire szolga, |
| | Benn ülni s fekünni nem engedi dolga; |
| S ha meg rossz erkölcsöt hozva jövendesz el, |
| | Akkor így köszöntlek: vele együtt vessz el, |
| Mert az a szokásom, hogy a becsületem, |
| | És egészségemet nálad jobb szeretem. |
|
