| Úgy vagyon: üldöz ezer nyomorúság, s mintha kilesné |
| | Vesztedet, egyszersmind sok roszat egybe kötött. |
| Bosszúság, szükség, veszedelmek s a gonosz írígy, |
| | Összecsoportozván üt törekedve reád. |
| Jaj! oda vagy: szomorúságban keseregve fog élted |
| | Fogyni, ha öldöklő buslakodásba merűlsz. |
| Ó! kíméld magadat, kíméld sírással elázni |
| | Arcádat, ne siess halni idő-nap előtt. |
| Ember-társaidért még élned kelletik: Isten |
| | Úgy végzett rólunk, úgy visel, úgy szül anyánk. |
| Bár akadályt vessen majd többire a gonosz ember, |
| | Mégis örök törvény e’ neked: el se mulasd. |
| Lásd szomorú képét, s ezeket mint végzi, tekíntsed: |
| | Kit keserű ínség buslakodással elöl. |
| Csügg feje, holt halavány, s apadott arcája kietlen: |
| | Földre sütött síró két szeme vérbe borúl. |
| Még szédült elméje haboz, bús szíve szorúlva, |
| | Lankadt tagjaiban semmire sincsen erő. |
| Végre idő-nap előtt romlott természete bomlik: |
| | Ájúl, földre rogyik, s eltörik a rosz edény. |
| Ennek képétől irtózz, s hóhérja magadnak, |
| | Sem pedig épséged vesztegetője ne légy. |
| Serkenj, bátorkodj, hogy méltó dolgokat űzhess: |
| | Lásd főkép, a bú rajtad erőt ne vegyen. |
| Már oda vagy, mihelyest elijedt és gyáva fejeddel |
| | Sulyja alatt lelapúlsz, és vele szembe nem állsz. |
| Hogy félénk a nyúl, agarak bátrabban ugatják, |
| | S űzik nyomba szegényt és letiporva ölik. |
| Ellenben, mivel állja helyét a bátor oroszlány, |
| | És ellenszegezett körme halállal ijeszt: |
| Tér a rajta ütő sereg és takarodva eloszlik, |
| | S fúl csak messzéről a tehetetlen erő. |
| Állj te is úgy ellent, te is úgy verd vissza csapásit, |
| | Hol búd talpadról dúlva leverni akar. |
| Itt illik kimutatni, mikor megtámad az inség, |
| | Hogy benned nagy szív, hogy nemes elme lakik. |
| Szép dolog embernek tartatni, de lenni valóban |
| | Még szebb, s hogy te vagy az, merj dicsekedni vele. |
| Tűz az aranyt, megválasztják inségek az embert: |
| | Ím próbája tehát, s ezt ha megállja, hiszünk. |
| Vélém, elég ösztön már ez. De ha mégis ohajtasz |
| | Többeket, ím halljad, még kisegíthet ez is. |
| Azt tartsd, hogy nyomorúságid nem tartnak örökké: |
| | Mind igaz is, s magad illy gondolatoknak eredj. |
| Holnap jobb napot ád Isten, s majd széllyel oszolnak |
| | A ködök, ínséged fellege szebbre derűl. |
| Látd-e világ ura most az eget mi homályba borítja, |
| | S dörgő mennyköveket szörnyen eresztget alá: |
| Most ismét csendes tisztára derűlteti boltját, |
| | S a kiesen lesütő nap mosolyogva ragyog. |
| Amíg élsz, jót várj: a holt semmit se remélhet; |
| | Minden pillantás várt örömedre lehet. |
|
