| Melly, magass égnek szegezett fejeddel, |
| Mint király, állasz vala társaid közt, |
| Tégedet látlak, gyönyörű diófa, |
|
| Elszakad testes derekad tövétől; |
| Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl; |
| Ágaid csüggnek, levelid kivesznek, |
|
| Sorvadó kebled csecsemős gyümölcsit |
| Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak |
| Ők, s nem is tudván rövid életekről, |
|
| Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa! |
| Nemtelen porban hever a nemes dísz? |
| Ezt leendőnek lehetett-e vallyon |
|
| Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak |
| Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó, |
| S kedvek étkeddel kereső kegyes fa! |
|
| Ah, minek kérdem! – szemeimbe tűnnek |
| Gyilkosid. Nem volt kül erőszak: ott benn, |
| Önmagadban vólt megölő mirígyed |
|
| Ím egész bélig gyökered kirágták |
| A gonosz férgek, s az elett odóba |
| Hangya-bolyt híttak! – Mi nyüzsögve járnak |
|
|
