| Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott |
| Üdőket értünk! megveszett az egész világ, |
| S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel |
| Az emberek közt. A szegények, özvegyek, |
| Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás, |
| Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik; |
| A testi kívánságok, a paráznaság, |
| Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett |
| Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés |
| Alól ki lévén véve: már a házasság-törés |
| Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija |
| Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija |
| Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik |
| Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös |
| Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik |
| A konkolyok közt búza: nincs ezer között |
| Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz |
| Példák előtte vannak és kecsegtetik. |
| Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit: |
| Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. – |
| Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet! |
| Törik, tapodják szent igaz törvényidet: |
| Óltárid elpusztultak; elvitték arany |
| S ezüst edényid; elverettek papjaid, |
| Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem |
| Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek |
| Már a világnak a te szolgáid, neved |
| S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt |
| Az esztelenség: már csak a természetet |
| Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők. |
| Már a nagyokból mind kihalt isméreted: |
| Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés. |
| Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon |
| Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid |
| Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek |
| Ez már utolsó büntetésünknek jele! – |
| Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen, |
| Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz |
| Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts |
| Fiad sebeire, mellyet érettünk neked |
| Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink |
| Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt. |
|
