| A bágyadt Zephyrek lengedezéseit |
| A zúgó Boreas mord szele váltja fel; |
| S már a parti virág, melyet a hűs patak |
|
| Hervadt kelyhe körűl dérkoszorút visel; |
| S szilfáinkra Aquilo, melyeket a jegyes |
| Érlelt fürtjeivel nyájasan átölelt, |
|
| S ahol néma liget csöndes homályiban, |
| Kristályér fejinél, erdei hangokon |
| Phyllist énekelém, pázsitos hantomat |
| | Száraz gally s jeges hó lepi. |
|
| Hagyd a mord Aquilót, Imre, csikorgani! |
| De mi vagy Dorilis vagy Lili karjain |
| A bús télnek, öröm s tölt poharak között, |
|
| Majd ha Phoebus az ég déli határiból |
| Országunkra kegyesbb fénnyel alámosolyg, |
| És fagylalt mezeink túnya vidékiről |
|
| Új díszben jön elő a gyönyörű tavasz; |
| Kész a bús ligetet s a jeges hantokat |
| S a csörgő patakot, s Flora virágait |
|
| Minket, hogyha talán egyszer elérkezik |
| Éltünknek szomorú fergeteges tele, |
| Többé vissza, tudod, nem hoz az elnyelő |
|
|
