|
T. T. Gyöngyössi János Úrhoz
| Jól tudom én magam azt hogy vagynak, Gyöngyösi most is |
| Számtalan oly magyarok kik versmívedbe szeretvén |
| Ritmusid ekhóit csaknem bámúlva csudálják, |
| Itt se veled se velek nem célom szállani perbe. |
| Versidnek könnyű folytát ugyanis ha tekintem |
| Mindennek szemibe tűnő, hogy gyenge korodtól |
| Fogvást hörpölted Pégaz rúgása patakját |
| S Fébus mint született danlót koszorúztata téged. |
| | Ezt ugyan úgy tartom magad is jól értheted innét |
| Hogy nem irígy s nem azon szándék íratja betűim |
| Hogy tegyek ócsárlást nyert érdemeidbe, de szánlak! |
| Mert felséges erőd ily munkás ritmusok által |
| Majd inkább csak vesztegeted s a hangra szorosbban |
| Szükség vígyáznod, mint gondolatid velejére, |
| Mellyeket e nagy nyűg szabadossan folyni nem enged, |
| Mert a ritmus ugyan a versmívben csupa békó. |
| Mert elménk célját kitevőt választani sokszor |
| Nem lehet: ilyformán a céltól messze vetődünk |
| S a visszhang nagy nyűgje miatt gyakran idegen szót |
| Szúrúnk bé, de bizony mindenkor látszatos e szenny. |
| Vedd be tehát tőlem szívbéli tanácsba, hogy addig |
| Míg felelő hangot keresel, fess dolgokat inkább, |
| S a mértékre szedett versben ne vegyíts soha ritmust. |
| | Én azt nem tagadom hogy amaz ézetlen időkben |
| A tizedik s több illy nyomorúlt százakba szerettek |
| Illy alacsonysággal verset piperézni, de most már |
| Megpökik a Múzsák s tartják gyömbértakarónak |
| Mint gyalulatlan idők értetlensége szülöttjét, |
| Mellyet klastrom tojt s gyarapított vesztegetett ész, |
| | Hogyha pedig csakugyan ritmusba gyönyörködöl írni |
| Ám írjál, de mivel vagy Gyöngyösi Gyöngyösiként írj |
| Négy soros egyformán kimenő versekbe, vagy inkább |
| Csak kettős versben Telekit válaszd ki vezérül, |
| Akivel e versmív esztergályába kevés ér. |
| Csakhogy azon kérlek, mint jóakaród, hogy ezentúl |
| A görögök hatosát illyen kötelekbe ne vessed |
| Hív párját az ötöst ne cikornyázd gyermeki hanggal. |
| Nem szenvednek ezek illy nyűgös erőszakot; úgyis |
| Kötve van itt tollunk a mérték osztogatásnak |
| Terhe miatt, ámbár innét kimaradjon az ekhó, |
| Illy versek szabados békótlanságnak örülnek. |
| Mint a csürgedező habok a pázsit violái |
| És hiacintusi közt kényekre kerengni szeretnek: |
| Úgy ezek is mondom a gátat messze kerűlik. |
| | Így írt volt Virgil, így írt a régi Homéros |
| És valakik verset görögűl vagy római nyelven |
| Írtanak e két nyelv még zöldellő kora táján |
| A mi hazánkba pedig Szilveszter* akarta behozni |
| (Óh be! dicső szándék) e versnek hajdoni módját. |
| Ah mért nem! mért nem követék őt mások is osztán? |
| Most magyar-énekesink híreknek fénye ragyogna |
| S a maradottak közt nem látnánk annyi valázót, |
| Sőt maga is Zrínyi mértékre szedett sorok által |
| Írta volna ama nagyhírű bajnoki Danlját, |
| Mely noha, mint most van, úgyis mindég becses ének; |
| Óh de bizony hatosok pergésibe zárva akármely |
| Nemzetnek szüleményeivel bízvást vetekedne. |
| | Ezt óhajtani már késő, de te Gyöngyösi még most |
| Megtérhetsz, ki ha distichonid visszhangra szabását |
| Abbahagyod: már én látom szemeimmel előre |
| Mint fog azon Pallás örvendeni! mint fog Apolló! |
| S homlokod a Múzsák koszorúval mint kötik által! |
| Vénus társai is, a hármas Kellemek* osztán |
| Öszvefogott karral víg táncoknak hogy erednek! |
| S hogy fog ama Helikon szava zengeni: Gyöngyösi megtért! |
| Mind így lesznek ezek; és én, ha előbbi szokásod |
| Elhagyod, (amely már kérdést sem szenved előttem) |
| Készülőbe vagyok magam is, hogy az illyen esetben |
| Tiszteletedre kivált örvendő verseket írjak. |
| Azzal serkentvén eremet, hogy Virgiliusként |
| Zöld koszorúid közt elnézsz csúszkálni borostyánt. |
| | Ekként már teveled nem volna bajom, de van ám még |
| Mit s kiknek szóljak (nyomorúlt követőidet értem) |
| Kik máris Helikont ellepték sáska-seregként |
| Múzsák terheivé lévén; azt mondom ezeknek: |
| Nincs megvetnivalóbb s nyomorultabb állat az ollyan |
| Verskoholóknál kik követők s csak majmai másnak. |
| Őket jól nevezé Flakkus servum-pecusoknak. |
| Mert nyírt szárnyaikon nem tudván járni magoktól |
| Nem tudnak levegőt hasgatva repülni magasbbra |
| Mint az előttök előbb elment pelyhes verebecske. |
| És noha csak földszint gyerekes játékba maradnak, |
| Azt vélik, hogy már Helikon tetejére felértek, |
| És ottan Virgil mellé telepedtenek éppen |
| Ámbár nagynehezen mászhattanak ők csak az aljig, |
| | Illyek majmonaid is! keveset vehetünk ki belőlök |
| Kik netalám köztök jobbak; de bizony sokak úgye |
| Akiknek munkás faragású verseik éppen |
| Minden cél s akarat nélkűl firkált csupa hangok, |
| Ollyak azok, hogy ugyan magyarázó szókba kitenni |
| Nem tudnák magok is mit akartak mondani cifrán, |
| Így szült ám egykor így szült ám a hegy egérkét |
| Nyögve nyögött, vajudott! szült mégis szült csak egérkét. |
| S így petyeg ész nélkül a nyelv is hangokat olykor, |
| Óh hát e jó ész akadályairól mi tanácsot |
| Adjak? mint gátoljuk ezen rühet? el ne ragadjon! |
| És osztán a jobb észlés is füstbe ne menjen! |
| Legbizonyosb mód ez: Helikont tiltsák el örökre |
| Tőlök Muzsáink s hallgattassák el örökre |
| Ezt a károgató varjaknak nyájait, ezt a |
| Csergő szarkáknak hitvány seregét, ne borítsák |
| Azt a szent hegyet el. Ha pedig hogy mégis akarnák |
| Ők valamit, ezután másba nem versfaragásban |
| Törjék a fejöket: mert sántáknak Buda messze. |
|
