| | Valál szerencse mindég hívem, |
| | Miért tennék panaszt reád? |
| Te műved az, hogy nem bús szívem, |
| | S hogy mindennap vidámb mát ád: |
| Ha mindég így lesz, mint igéred, |
| Hazuggá tészed azt a híred, |
| | Hogy kedved állhatatlanság. |
|
| Tavasszal vidítsz zöld erdőkkel, |
| Változtatott reszkettetővel |
| | Süvítik, hogy társok övék. |
| A völgyek közt a szép források |
| Majd halkan csurgók, majd lármások |
| | Zörgő köveccsel s ha felkél, |
| | Nem zúg, csak lengedez a szél. |
|
| Te tőlem meg nem irígyletted |
| | Az én szerelmes eggyemet; |
| Sőt szivét érzékenybbé tetted, |
| | Mint volt is; s ugyan innen lett, |
| Hogy míg szeretni meg nem szűnik, |
| A jókedv tőlem el nem tűnik; |
| | S mindaddig az bővülni fog, |
|
| Ciprus árnyék közt nyugtatsz nyárba, |
| | S olykor szellős helyt felvonom, |
| Magam megunván bent a várba, |
| | Szép kéztől tűzött sátorom.* |
| Vár már ott készen főtt ebédem, |
| Szomjúságoltót nyujt cselédem: |
| | Van serbét*, friss téj, ráspia,* |
| | Van fagylaltan meggykocsonya. |
|
| Midőn az ősz borzadt szárnyával, |
| | Dércsípetten hozzánk bé-jő, |
| Citrom, narancs s gránátalmával |
| | Jóvoltodból szép kertem bő: |
| S ha néha történik vadásznom, |
| Vagy kedvem töltve madarásznom, |
| | Konyhámra prédát annyit adsz, |
| | Hogy magnak is majd alig hagysz. |
|
| De még a legkegyetlenb télbe, |
| | Midőn ki-ki panaszra kél, |
| Én víg kedvem nem metszem félbe, |
| | S nem rémít fergeteg, se szél: |
| Most jó barátimmal beszélek |
| Nyert harcokrúl, most ismét vélek |
| | Szám csak enyelgő tréfát űz, |
| | Azonba’ süt ránk nyájas tűz. |
|
| Sokak felett szeret szultánom, |
| | A nép közt minden rend becsűl: |
| Én senki kincsét nem kívánom, |
| | Mert nagy értékem gyűltön-gyűl; |
| A szépek közt (bár irígy lássa): |
| Nincs szép szerelmesemnek mássa, |
| | Van harchoz készűlt jó lovam |
| | S éles kard őrzi oldalam. |
|
| De békóval vagy hozzám zárva, |
| | Szerencse! másként eddig te |
| Elszöktél volna szárnyon járva |
| | S földszínig nyomtál volna le. |
| De mint madár, mely csügg a lépen, |
| Nem fejtődhetsz ki semmiképpen, |
| | S nem félthetlek, hogy elszaladj, |
| | Mert lábamhoz békózva vagy. |
|
|
