| Nagy történeteket éneklek s olly öreg embert, |
| Aki kilencvenszer ért már aratást. Nosza készíts |
| Calliope laurust, készíts koszorúkat eszemnek, |
| Mert ha borostyánt most nem fog érdemleni munkám, |
| Énekeket ezután elmém nem fog soha szűlni. |
|
| | Írjon más borról, írjon más a szerelemről, |
| Nékiek engedem én a bornak s a szerelemnek |
| Nyájas énekeit: énnékem énekem a vén. |
| Harcokat írjon más s feldúlt várak pora hamvát |
| S örökösítse nevét ily szörnyű versei által. |
| Hallgatok illyekről: lesz nékem énekem a vén. |
|
| | Óh! Hírnév, hass el a legkésőbbi időkre, |
| Hass el, hadd vegyenek jó példát mások is ebből. |
| Halljátok meg, idők, értsétek meg, maradékok: |
| Ezt a nagyhírű férfit anya szülte világra, |
| Élt, megházasodott, lett számos gyermeke, megholt. |
|
| | Már híres munkám végzém. Tapsoljatok, akik |
| Tűkörként veszitek magatoknak érdemes éltét; |
| Rólatok is, ha élni fogok, illy verseket írok. |
|
|
