| | Még sem szűnsz, kegyetlen, szivünket gázolni? |
| Nem elég még a könyv? még többnek kell folyni? |
| Há képtelen fajzás! véred gyalázatja, |
| Gyilkosa népednek, nem pediglen atyja. |
| Ez a hálaadás oly szent hívségünkért, |
| Házadért kiontott számtalan vérünkért? |
| Megőszült atyáink miként csalatkoztak, |
| Hogy rajtad s anyádon egykor szánakoztak. |
| Tudod, a pozsonyi vár palotájában |
| Miként nyöszörögtél anyádnak karjában? |
| Véltük, hogy szerelmet sírtál nemzetünkre, |
| S most látjuk, hogy gyilkos tőrt toltál szivünkre. |
| A megilletődött őszek kardot vontak, |
| Védelmedre vitéz esküvést mondottak, |
| Felajánlották volt végső csepp véröket, |
| A buzgóság bírta ezekre sziveket. |
| Ó szegény atyáink! be nem gondoltátok, |
| Hogy ezzel veszik el virágzó hazátok. |
| Egész Európa csudált benneteket, |
| S csak ti nem láttátok veszedelmeteket. |
| Ím akit számunkra királyt neveltetek, |
| Kiben aranyidőt virradni véltetek, |
| Most háromszázezer fegyveres rabjával, |
| Egy pórázra fűzi nemest jobbágyával. |
| Még jól meg sem hűltek anyja tetemei, |
| Hogy már ránk morogni kezdtek mennykövei. |
| Biztatott ugyan még első levelében, |
| Hogy szentül igérte királyi nevében, |
| Hogy szabadságinkat egy pontig megtartja, |
| S ő lesz anyja helyett nemzetünknek atyja. |
| Feléledett szivünk ily igéretekre, |
| Hálákat küldöttünk a kegyes egekre. |
| Ó miként örültünk, hogy kis magyarságunk |
| Nyer még olyan királyt, ki lesz boldogságunk! |
| Már akartunk érte halni! – már törődtünk, |
| Miként feredhetne Józsefért fegyverünk. |
| Ilyen a magyar szív! Ekképp tud érzeni, |
| Jó fejedelméért mindjárt kész vérzeni. |
| Így örülsz te hajós, ha oly szél lengedez, |
| Mely előtt a setét felhő fut s búcsút vesz, |
| Reményleni kezded akkor szigetedet, |
| Hol nyereségekkel töltöd erszényedet; |
| Így te szántóvető, ki rémülve álltál, |
| Midőn jönni hadi lovasokat láttál, |
| Ha e harácsló nép nem esik pajtádnak, |
| Megkegyelmez szálba menő gabonádnak: |
| Így örültünk mi is! – de meddig? – Istenek! |
| Hogy lehetnek eszes lelkek kegyetlenek? |
| A királyi névben küldött fogadások |
| Csak olyanok voltak, mint álmodozások, |
| Melyekről ébrenten alig emlékezünk, |
| Valóságot bennek már előbb képezünk. |
| Szép igéretinek első megszegése |
| Vala trónusunkba loppal bészökése. |
| Még nem is láttuk volt pozsonyi dombunkon, |
| Már jármát éreztük feküdni nyakunkon. |
| Iszonyú hatalom! – még ez nem volt nálunk, |
| Hogy korona nélkül lett volna királyunk. |
| Mátyás, hogy nem talált koronát magának, |
| Tűzzel, vassal rohant Fridrik kastélyának, |
| Nem szánt feláldozni többszáz magyarokat, |
| Csak hogy koronázva ülje trónussokat. |
| De ez megelégszik, hogy kalap van fején, |
| Mert háromszázezer zsoldos él kenyerén. |
| Azt véli, ezeknek fegyvere királyság, |
| Holott kegyetlenség, erőszak, tolvajság. |
| Mely Isten ád néki arra igazságot, |
| Hogy ő rabszíjakra fűzze szabadságot? |
| Azért, hogy ereje vagyon, még nem király |
| E nagy név szeretett égő oszlopánál. |
| Azután ha az is, nem az a tisztsége, |
| Hogy elfulladásig fujtson felsősége. |
| Királynak csak azért adják méltóságát, |
| Hogy híven őrizze népe bátorságát, |
| Hogy továbbra vigye országa széleit, |
| És hogy boldogokká tegye nemzeteit. |
| De e nagy valóság esméretlenné lett, |
| Miolta erőszak rajta hatalmat vett, |
| Miolta kevélység kegyelem helyébe |
| Ült fejedelmeknek királyi székébe, |
| Miolta magokkal ezek elhitetik, |
| Hogy jobb, ha jobbágyi félik, mint szeretik. |
| E megvesztegetés királyok szivében |
| Szűl annyi bűnöket föld kerekségében; |
| E cselekszi, hogy ma az anyatermészet |
| Elrémülve nézi, hogy sok szabad nemzet |
| Nem is kérdeztetik, kell-é nékik király, |
| Máris bilincseket és jármokat huzkál. |
| Ó ti fejedelmek, milyen törvényekkel |
| Bántotok oly szörnyen ama nemzetekkel, |
| Kiket határatlan tenger messzesége |
| Elszakaszt s boldoggá tett együgyűsége? |
| Nem kivánták ezek fösvény kincseteket, |
| Sőt még nem is tudták kevély neveteket, |
| Mégis ezer vesztő-szerrel tölt hajókkal |
| Vadásszátok őket jobbágyi béklyókkal. |
| Mint jámbor utazók szálltok szigetekben, |
| S ha arany vagy ezüst tűnik szemetekben, |
| Ölitek, vágjátok szegény lakosait, |
| Égetitek sással fedett szállásait. |
| Be derék dicsőség halász kalyibáját |
| Megvívni, s győzésnek nevezni prédáját. |
| Azután vadaknak mondjátok ezeket, |
| Pedig ti hordoztok oroszlán sziveket. |
| Ausztria ugyan még szabad ily vétektől, |
| Mert hercegeinek ki nem telt eszektől |
| Ekképpen vétkezni. Nagy bűnhöz is ész kell, |
| A szív gonoszságra ennek szárnyain kel. |
| Tergeszti s Fiumi tenger keskenségre, |
| Most kezdik szoktatni anglust nyereségre, |
| Most lát még csak Algir fekete sasokat |
| Tengeren repdesni s lődözi azokat, |
| Most kezd a khineser magyar dohányt színi, |
| Füstös húst kóstolni s tokaji bort inni. |
| Szép dolog egy hazát így gazdagítani, |
| Fölösleg vagyonát pénzzel felváltani. |
| Így tudta hollandus spanyolok jármait |
| Levetni s virágba hozni városait. |
| Így hordtak anglusok Phinnok révpartjába |
| Véghetetlen kincset ország tárházába. |
| De ha e nyereség kihág határain, |
| S szabad nemzeteknek legel vagyonain, |
| Ha oly népet, kinek kincsét olcsón veszi, |
| Együgyüségéért öli s rabbá teszi, |
| Már ez kegyetlenség! – ez kiált egekre, |
| Hogy küldjön mennykövet a fejedelmekre. |
| De talán Ausztria nem megy oly messzére, |
| Noha ő is úszkál már holmi cserére. |
| Ő csak itthon űzi régi mesterségét, |
| Csalárd igéretit, szines kegyességét. |
| Ekkoráig e két fortély oltalmában |
| Csuda szerencsével hevert trónusában. |
| Ha megszorul, földig megalázza magát, |
| Őrzőangyalának nevezi jobbágyát, |
| De ha szerencséjét jobb karba szemléli, |
| Csaknem félistennek lenni magát véli. |
| József, e valóság bír arra tégedet, |
| Hogy érdemesebbnek itéled fejedet |
| Angyali koronánk rég méltóságánál, |
| Pedig főbb hatalmad ennek jóvoltán áll. |
| Mért nem bánt így anyád, hogy királlyá tettük, |
| Hogy hét ellenségit koncoltuk, kergettük? |
| Mért gyermekségedben nem tudtuk felőled, |
| Hogy kalapos király fog lenni belőled? |
| Hidd el, hogy véled is másképp bántunk volna, |
| Most kegyetlenséged magyart nem gázolna. |
| Ausztria volna most egész birodalmad, |
| S még ott is rettegne előttünk hatalmad. |
| Bezzeg danulhatnál rét pacsirtájával, |
| Apádnak rád maradt vadász tarsolyával. |
| Vagy ha aztat véled, hogyha koronánkat |
| Fel nem teszed, bátran ronthatod hazánkat, |
| Mivel az esküvés nem kötelez arra, |
| Hogy mint szabad népre, úgy nézz a magyarra: |
| Szörnyű csalatkozás! azért igazsággal |
| Nem bánhatsz kényedre magyar szabadsággal, |
| Mert korona nélkül nem lehetsz királyunk, |
| Ily alkun országol neved eddig nálunk. |
| Ha te törvényünket veszed paisodnak, |
| Hogy hazánk örökös jobbágya házodnak, |
| Mi is megkivánjuk ország törvényével, |
| Hogy fejed ragyogjon koronánk fényével, |
| Hogy esküvést mondjál régi szokásinkra, |
| Sok vérrel vásárolt szabadságainkra. |
| Mert ha szent egy törvény, másik is oly szent lesz, |
| Bételjesitésre egyaránt kötelez, |
| Azért, mig koronánk homlokodra nem száll, |
| Erőszakos úr vagy nem pediglen király. |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
