| | Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot, |
| Pénzért se kaphattál királytól jószágot, |
| Feláldoztad ennek karddal ifjúságod, |
| S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod; |
| Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével |
| Már föld fölé hajlik aggott tetemével. |
| Tekintesz a partra, honnét elindultál, |
| Messze van, csak álom minden, mit tanultál. |
| Eltűntek a napok, megcsalt a reménység, |
| Bizonyos a halál, keserves a vénség. |
| De mégis szép lelked küszködvén azokkal, |
| Csillagokhoz emel fel sebes szárnyakkal, |
| Szánakodva nézed onnét e világot, |
| Mely csak ígér, de nem adhat boldogságot. |
| Indulj bár utána Japánból Kínában, |
| Keresd a rest Spanyol kincses országában, |
| Sehol sem találod – egyedül szívedben |
| Lelhetd szerencsédet egész életedben. |
| Tudomány, dicsőség, nagy név, kincs, méltóság, |
| Csak füst, álomnál is kevesebb valóság. |
|
|
