| Nem tudom, Mecénás! Kilenc Szűzek közül, |
| Kik táncokat járnak a Parnasszus körül, |
| Midőn fáradt testem munkában majd eldűl, |
| Melyik jelenik meg nékem onnan felül. |
|
| Nem tudom, én kinek köszönjem kedvemet, |
| Hogy a harcokról elfordítván elmémet, |
| És sugallásával élesztvén lelkemet, |
| Fűzött szókban küldöm hozzád levelemet. |
|
| Miolta Császárnak napszámosa lettem, |
| És fényes sisakját homlokomra tettem, |
| Attól, amit régen oly nagyon szerettem, |
| A vers-csinálástól kedvem elvesztettem. |
|
| Esméretlen nékem a szóknak mértéke, |
| Nincs itt a gyönyörű Múzsáknak rejteke, |
| Nem látszik e tájon Murány s Örs melléke: |
| Hanem a szomorú tábornak környéke. |
|
| Rettentő munkákra készítnek bennünket, |
| Most megkeményítik egészlen testünket, |
| Hogy könnyen hordozván vasas-tekenyőnket, |
| Majd messze vihessük hírünket-nevünket. |
|
| Róma katonái így nem gyakoroltak, |
| Mikor száz nemzetet erővel hódoltak. |
| Sem mikor bolondul kétfelé pártoltak, |
| S önnön-rabságokért dühösen harcoltak. |
|
| A szép hajnal alig rubintos ágyából |
| Kél fel mosolyogva szerelmes álmából, |
| S csak annyit részesül napnak súgárából, |
| Hogy szőke fürtöket fodorhat hajából: |
|
| Midőn már énnékem egy trombitaszóra |
| Mint erős bajnoknak kell ugranom lóra, |
| S egyaránt ügetvén ugarról tallóra |
| Csakhamar érkeznem Nyitráról Jatóra. |
|
| Mikor habos lovam ott megállapodik, |
| Elmém gondolkozni ugyan iparkodik, |
| De testemben lelkem hasztalan hánykódik, |
| Mert csak útitársa baján szomorkodik. |
|
| Nem jut itt ő szegény olyan magasságra, |
| Melytől tekinthetne bátran igazságra, |
| Mert őtet az Isten kemény szolgaságra |
| Ítélte e földön, míg jut szabadságra. |
|
| Szabadság! Szabadság! lelkem urasága |
| Nyilván nem lesz egyéb, hanem boldogsága, |
| Midőn elomladoz mulandó rabsága, |
| Melyből elfogadja mennyeknek országa. |
|
| A testi miben áll, hol van, s hol bujdosik, |
| Könyörgök, Barátom! írd meg, hol lakozik: |
| Én azt tartom, hogy csak pusztán mulatozik, |
| Árnyék, hidd el, ami másutt találkozik, |
|
| Kérdezd bár Korzika és Lengyelországtól, |
| Kik sírva búcsúznak még a szabadságtól, |
| Hogy ki menti majd meg kegyetlen rabságtól, |
| Ha megvakíttatnak fényes jobbágyságtól. |
|
| Úgy tetszik, az ember olyan mint a madár, |
| Ki csak azért fütyöl kalickában hogy vár |
| Egy társat magának, de általa mely kár |
| Lesz, midőn madarász sok ezeret bézár. |
|
| Így van éppen a mi dolgunk királyokkal, |
| Úgy bánnak ők velünk, mint a madarakkal, |
| Sőt kedv szerint tésznek szépekké tollakkal, |
| Vagy irtóztatókká körmekkel s orrokkal. |
|
| Talán azért vagyon annyi sas címerben: |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| Nemrégen kérdezte egy kínai pogány, |
| Hogy van, hogy nálatok annyi sas, oroszlány, |
| Párduc, tigris, sólyom, belénd, bika, sárkány |
| Vagyon címerekben és oly kevés bárány? |
|
|
