| Szűnjetek már ércből ordító mennykövek, |
| Királyok játéki, – pusztító eszközök! |
| Térjen szelíd gazda vissza mezejére, |
| Vigyen kénkő helyett jó trágyát földjére. |
| Elűztétek szegényt messze kunyhójából, |
| Ágyú-színt tettetek búzás pajtájából. |
| Egyik fiát viszik Cyclopsok magokkal, |
| A mást anyja látja menni lovasokkal, |
| Leányi, ha szűzek, csuda, mert már vének, |
| Nincs fi a vidékben, férjet nem lelének. |
| Ősz hajra szegezték kínos pártájokat, |
| Meddőség foglalta hült nyoszolyájokat. |
| Egész Európa ilyen nyavalyában |
| Fetreng, és romlását neveli magában, |
| Több a hadakozó, mint a szántó-vető, |
| Több a pap és here, mint a kereskedő. |
| Ez lőn vége büszke királyok dolgának, |
| Kik önnön-kényöknek mindent áldozának, |
| Két fortéllyal bírják földnek gyermekeit, |
| Vasbékóba tették országok kezeit: |
| A szegénység első, második a rabság, |
| Azzal tűnt az erő, ezzel a szabadság! |
| Mindenütt erőszak szörnyű vesszejével |
| Sétál, s agyarkodik éles fegyverével. |
| De mikor Jupiter nyögő nemzetekre |
| Teként, porban tapadt kínos emberekre, |
| Mikor a természet önnön igazságát |
| Visszakéri megint ember szabadságát, |
| Akkor fut Lycaon farkas-társaival |
| S menedéket keres erdők vadaival. |
|
|
