|
| Azt mondottad, Uram! minap az asztalnál, |
| Nem lehet, nem is volt jobb ezen világnál, |
| Kiben élünk, szebb ez a Paradicsomnál, |
| Melyben Ádám Atyánk hevert almafánál. |
|
| Hihető, valamely francia auctorban, |
| Ki eztet tanítja bóduló írásban, |
| Olvassad, ne kövesd őtet mondásában, |
| Száz napot égsz ezért Purgatóriumban. |
|
| Hogy Ádámnak nem volt inge, sem gatyája, |
| Évának bojtos volt leeresztett haja |
| Tisztább most Hatvani Gvárdián párnája, |
| Mint övék, s jobb ízű Rector vacsorája. |
|
| Nem mondom, halálos, de vétek mondani, |
| Nagy a botránkozás ezt nyilván szólani, |
| E hibás világot ily nagyra tartani, |
| Első Atyáinkat ilyképpen gyalázni. |
|
| Hiszen, nyilván vagyon e világ hívsága, |
| Felső polcra jutott gyáva bolondsága, |
| Gyengeségben merült egész társasága, |
| Senkinek nem tetszik gonosz cifrasága. |
|
| Basili! ne püffeszd annyira pofádot |
| Ne kárhoztass mingyárt, fogd bé zsíros szádot, |
| Hallgasd, megmutatom ezen valóságot, |
| Azután hozhatod vég sententiádot. |
|
| A fekete ital, kit hörpölsz kényesen, |
| Tea csokoláda, kit iszol édesen, |
| Honnan valók? nemde veszed ezt kedvesen, |
| Csodálod csészéit, mint festék rendesen. |
|
| Azt mondod, az Isten adja mindezeket, |
| Ily s többezer jókkal áldja embereket, |
| Szereti, ezekben ha tartunk mérteket, |
| Kedvezve táplálja gyarló földieket. |
|
| Úgy van, de tudnod kell, hogy ezen csemegét |
| Arábia szélin szedik, s az edényét |
| Kínában készítik, s annak a cserepét |
| Ezer kéz formálja, úgy éri festékét. |
|
| S ezt előbb agyagból kerékben formálták, |
| Kenték, simították, kemencében tolták, |
| Onnan ki, másban be, perkelék, piríták, |
| Eladták, megvették, bérakták, lehozták. |
|
| Arany, kiből vagynak egyházi edények, |
| Üst, mellyel oltárok, szentségek ékesek, |
| Kincsek, templomokban kit a Sekrestyések |
| Mutatnak nem voltak hajdant ily fényesek. |
|
| Száz öl kutat ástak előbb föld gyomrában, |
| Úgy keresték, vágták erős kősziklában, |
| Kihúzván megtörték, szitálták malmokban, |
| Hány tűzzel tisztíták, még jutott formában. |
|
| Gyöngy, rubint, gyémántok tengernek gyomrából |
| Selyemfonál, bársony, meleg tartományról, |
| Orvosló gyökerek vég föld határáról, |
| Jönnek több mívekkel szinte Indiából. |
|
| Melyekkel emberek midőn kereskednek, |
| Sok veszélyt, rabságot, halált is megvetnek, |
| Szerencséltetésben kárvallásban esnek |
| Nagy munkájok után hozzánk úgy érkeznek. |
|
| Úgy van, úgy! a hívság szüli mindezeket, |
| Régiek nem tudták ezen szükségeket, |
| Ezek nélkül éltek boldog esztendőket, |
| Ily hívságok nélkül végzék életeket. |
|
| Arany nélkül voltak első fejedelmek, |
| Üst bátor nem volt is, voltak elég Szentek, |
| Sok időre lettek gyémántok kedvesek, |
| Mikor hivalkodni kezdettek emberek. |
|
| Igazán ítéléd, a hívság ezeket |
| Ki gondolja, s arra viszen embereket, |
| Hogy el ne mellőzzék, köz segítségeket, |
| Bővíti akarva múló szükségeket. |
|
| Mert mint szűk országban jó a gazdálkodás, |
| Úgy pénzes hazában hasznos a pazarlás, |
| Kézi munkásoknál nem lesz boldogulás, |
| Ha csak gazdagoktól nem jön a tékozlás. |
|
| Nem kell hát mostani világot megszólni, |
| Hívságos munkáját annyira húrolni, |
| Hogy jóvégre szabad kincset pazarolni, |
| Mostani mód szerint kell aztat prédálni. |
|
| Azért a mi éltünk nem lészen hibásabb, |
| Ha bátor réginél lészen is pompásabb, |
| Azért vagyon köztünk a gazdag s boldogabb. |
| Adjon annak, ki őnála nyomorultabb. |
|
| Noha minden rendet elfogott a Hívság, |
| De ezáltal terjed a közös boldogság, |
| Urak hívságából él munkás parasztság, |
| Azok teszik, hogy nem terjed a koldússág. |
|
| Nézd az égig menő mostani tornyokat, |
| Hallgass onnan zúgó drága harangokat, |
| Nézz márvánnyal bélelt csinos templomokat, |
| Csodálj tükörmódra simult oszlopokat. |
|
| A hívság áldozza ezt élő Istennek, |
| Kedves ily munkája előtte embernek, |
| Magad prédikálod néha a népeknek, |
| Nagy érdeme vagyon ilyen épületnek. |
|
| Nézd szép várasakban ama nagy falakat, |
| Kikben rekesztették az ép koldusokat, |
| Vizsgáld meg itt amott a kollégiumokat, |
| Kik nevelnek nékünk sok jó polgárokat. |
|
| Nézd mi nagyjainknak terjedő kertjeit, |
| Sok országról gyűjtött oltovány nemeit, |
| Nagy költséggel szerzett fecskendő vizeit, |
| Faragott kövekkel csinosult részeit. |
|
| Nézz tenger tetején épült várasakat, |
| Sokezer mérföldre eleredt gályákat, |
| Vizsgáld meg, hogy mikkel rakták meg azokat, |
| Viszen a gazdája cserérevalókat. |
|
| Ami nálunk bőves, elviszi másoknak, |
| Ha megtér, elhozza, ami kell sokaknak, |
| Ily móddal föld, tenger az egész világnak |
| Kincsit közreadja, s küldi halandóknak. |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| Uram! ne vigyd tovább fohászkodásodat, |
| Ne dicsérd annyira fajult világodat, |
| Vizsgáld meg szép színnel írt boldogságodat, |
| Esmérd meg hívságra hajlandóságodat. |
|
| Megengedem, bőség sok jót hoz Hazának, |
| A munka mesterség szükség Társaságnak, |
| De ugyanez oka veszett puhaságnak, |
| Ki miatt emberek a jótól távoznak. |
|
| Űzik a hívságot nyomorult földiek, |
| A mennyei dolgok el is felejtetnek, |
| Világi dolgokban belé keverednek, |
| Lelkiekről soha nem is elmélkednek. |
|
| Haszontalan duzzogsz: így kell ezt felvenni, |
| Győzne minden ember a klastromba menni, |
| Száz zsoltárt napjában tunyogva beszélni |
| Disciplina után órákig térdelni. |
|
| Így van az rendelve: király kormányozzon, |
| Az úr, és a gazdag sokat pazaroljon. |
| A míves fáradjon, a paraszt dolgozzon, |
| Vén, özvegy, heverő papság imádkozzon. |
|
| Sok idő kellene, ha minden rendeket, |
| Leírni akarnék, s kötelességeket. |
| Néked meg beszélnék; elég ha végeket, |
| Miért vagynak, megmondom. Tartsd meg ez igéket. |
|
| Én egész világon értek egy országot, |
| A sok nemzeteken csak egy társaságot, |
| Az Isten táplálja ezen sokaságot, |
| Kézről kézre adja földi boldogságot. |
|
| S valamint ő közös Atyja mindeneknek, |
| Úgy mi tagja vagyunk minden nemzeteknek, |
| Ez lehetett célja csodás teremtésnek: |
| Segedelmét nyújtsa ember az embernek. |
|
| Ha tehát elértük célját Alkotónknak, |
| S bétölt akaratja Örökös Urunknak, |
| Ne tartsd e világot többé Gomorrának, |
| Béárullak, hidd el, Pater Gvardiánnak. |
|
| Ha hívság elmúlik, puszta lesz oltártok, |
| Ha munka megszűnik, üres lesz konyhátok: |
| Lánc vagyon ezek közt, csakhogy nem tudjátok, |
| Tapasztalni lehet, hogyha akarjátok. |
|
|
