|
| Szépek! természetnek csodás alkotmányi, |
| Öszvekevert nemnek díszes oltoványi, |
| Földi embereknek szeretett bálványi, |
| Ti vagytok világnak vonzó szivárványi. |
|
| Mikor az Alkotó gyúrta testeteket, |
| A ti kovásztokban hinte sokféléket, |
| Úgy vélem mágnesből nem kicsiny részeket, |
| Kevert, mert bírjátok a mi szíveinket. |
|
| Nincsen Newton, nincs Leibnitz, ki tudjon leírni, |
| Hiába titeket anatomizálni, |
| Minden állatokat könnyebb ábrázolni, |
| Mint néktek csak egyik percetekről szólni. |
|
| Salamon rólatok mit azt rövideden |
| Szóla, nem volt szinte talán esméretlen, |
| Nem leszek hozzátok én olyan kegyetlen, |
| Hogy mondjam, az asszonyállat telhetetlen. |
|
| Megtompul az elme ennek vizsgálásán, |
| Az ész kiüresül ennek leírásán, |
| Könnyebb tétovázni Daedalus járásán, |
| Mint csak egy asszonynak elmenni nyomásán. |
|
| Romlottság, mely vagyon nyomorult emberben, |
| Közönséges ugyan, de nem oly mértékben, |
| Nagyobb állandóság van a férfivérben, |
| Nagy állhatatlanság az asszonyi nemben. |
|
| A ti szivecskétek aminő hajlongó, |
| Az eszetek szinte olyformán bolyongó, |
| Április formára kedvetek borongó. |
| Harag és szeretet egyaránt csak ingó. |
|
| Az embert nevezték hajdan kis világnak, |
| Én az asszonyokat tartom más állatnak, |
| Filozófusok is az ilyen madárnak |
| Magyarázásáról sokat disputálnak. |
|
| Nincsen annyi barlang Tátrának hegyében, |
| Mennyi rejtek vagyon asszonyok szívében, |
| Nincsen oly élesség Argusnak szemében, |
| Mely bétekinthessen e jeles örvényben. |
|
| Mást hinni, mást szólni, mást belől gondolni, |
| Azt, mit nem akartok, kívül úgy mutatni, |
| Titkot, csalfaságot el tudni takarni, |
| Szemet, szót, jeleket hazugságban hagyni. |
|
| Akit most szerettél, azt mindjárt gyűlölni, |
| Akit ma dicsértél, azt holnap gyalázni, |
| Ennek kedve ellen szívét ajánlani, |
| Mástól barátságot hívséget elhúzni. |
|
| Esküdni, hazudni, sírni, reménykedni, |
| Örülni, törődni, ismét hízelkedni, |
| Szeretni, gyűlölni, nem szólni, felelni, |
| Egyszersmind némulni, már sokat beszélni. |
|
| Tréfát indítani, mélyen gondolkozni: |
| Ma kedvet mutatni, holnap unatkozni, |
| Ma tetszik heverni, holnap már utazni, |
| A Comediáról menni imádkozni. |
|
| Most cifra, most lusta ruhába öltözni, |
| Társaságot unni, mint szent elrejtezni, |
| Egész éjszakákon ismét dorbézolni, |
| Világot útálni, hozzá ragaszkodni. |
|
| Ígirni, nem adni, napra halasztani, |
| Puszta reménységgel szerelmest táplálni, |
| Ájulást, kétségben esést csak nevetni, |
| Előttünk meghalni, ismét feltámadni. |
|
| Elhagyom, mit Mózes írt Éden kertéről, |
| Semmit nem említek Gomorra helyéről, |
| Szólok ezután lett sok más történetről, |
| Reátok háromló kevert dicséretről. |
|
| Nagyobbra nem mehet világi felsőség, |
| Nálatok, Asszonyi Rend! van az elsőség, |
| Nincsen az ég alatt oly toronyerősség, |
| Kit meg nem hódított az asszonyi szépség. |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| Mire vetemedtem bódult írásomban? |
| Szép Nem! képeztelek rút ábrázolásban, |
| Jaj nékem! Venusnak jutok haragjában, |
| Ha a jót tagadom, mely van asszonyokban. |
|
| Való, hogy sok rossznak vagytok koholói, |
| De ellenben jóknak szintúgy megtartói, |
| Nem tudom, vagytok-e világ jobbítói, |
| De tudom, szokásnak, ti vagytok hozói. |
|
| Amit ti akartok, akarja egész nép, |
| A rút, a kedvetlen általatok lesz szép, |
| Vagyon tibennetek valami édes pép, |
| Mely minket fogvatart, mint madarat a lép. |
|
| Innét tihozzátok szabjuk az eszünket, |
| Kedvetekre bontjuk öltözeteinket, |
| Házi szokást, étket, épületeinket, |
| Tinéktek szenteljük efelett szívünket. |
|
| Ország általatok jön virágzásában, |
| Sok tartomány úszik kincses gazdagságban, |
| Mennyi mesterségek volnának hamvában, |
| Ha ti maradnátok a régi szokásban. |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| Megengedem néked, keress pajtásságot, |
| Kerüld a szomorú vad magánosságot, |
| Köss az érdemessel szíves barátságot, |
| Becsülettel űzhetsz tréfát s nyájasságot. |
|
| Vagyon mind ideje, mind módja ezeknek, |
| Példáját nem fogjuk követni töröknek, |
| Ki zárt, strázsát rendel hív feleségének, |
| Semmi szabadságot nem enged szépének. |
|
| Nem azért teremte Alkotó títeket, |
| Hogy setét szobában csapjatok legyeket, |
| Engedett néktek is gyönyörűségeket, |
| Melyekkel élhettek tartván a közepet. |
|
| A kamukás ágyból későbben költözni, |
| Lehet, tükör előtt csinosan öltözni, |
| Szagos vízzel piros orcádat öntözni, |
| De arról eközben nem kell felejtkezni: |
|
| Hogy kedves társodnak házi gazdasága |
| Szép s jó renddel folyjon, s fogyjon gondossága. |
| Általad terüljön java s gazdasága, |
| Ne légyen oly terhes házi sáfársága. |
|
| Dicsérem, szeretem én azon Szépeket, |
| Kik tudnak nevelni Isteni Képeket, |
| Világnak, királynak adnak csemetéket, |
| S ezeknek példásan tésznek jó leckéket. |
|
| Kik, mint szorgos anyák, sok házi cselédnek, |
| Nemcsak ruhát adnak, s módját eledelnek |
| Szabják, hanem gondját viselik lelkeknek, |
| És jó példájokkal magok elől mennek. |
|
| Kik a henyeséget cselédtől elűzvén, |
| Azzal a vétkeknek okaik mellőzvén, |
| Házat kormányoznak lármákat kerülvén, |
| Csendesen, erősen, mindent elrendelvén. |
|
| Kik a büszkeséget magoktól elűzik, |
| A sok mendemondát nyelvökre nem fűzik, |
| Kik, mint nagyurakat, a szegényt úgy nézik |
| Mind annak, mind ennek szükségét intézik. |
|
| Kik szurkos majornét a lambris szobában |
| Béhínak, s kérdezik, hány lúd hizlalóban, |
| Hány tyúk, hány polka ül setét kamarában, |
| Hány tehén, hány borjú vagyon istállóban. |
|
| Kik felgyürekezvén szegletét házoknak |
| Megjárván, számát is tudják a kulcsoknak, |
| Magok elrendelik módját kamaráknak, |
| És parancsolatot adnak szakácsoknak. |
|
| Kik olasz virágnak becsülvén szépségét, |
| Fejekre, melyekre rakják ékességét, |
| Azonban esmervén kender s len szükségét, |
| Ideig szenvedni tudják büdösségét. |
|
| És fonás-szövésnek jól értvén munkáját |
| Esmérvén sokféle lisztnek is a lángját, |
| Magok megtekintik sütés szövés módját, |
| Kerülik a szakács takács praktikáját. |
|
| Kik rostát és szitát meg szoktak olvasni, |
| Sok dézsát fazékat jó számban tartani, |
| Kik rovást és listát meg szoktak vizsgálni, |
| Ezek elmehetnek világba sétálni. |
|
| Ha kiket természet formált jobb agyagból, |
| Többet hörpentettek igaz okosságból, |
| Igaz ítéletet tesznek a dologról, |
| Számot tudnak adni majd minden szavokról. |
|
| Kik innepre kelvén élet reguláján, |
| Magok öszvegyüjtvén cseléd sokaságát, |
| Olvassák, vagy hallják Szent Pálnak írását, |
| Hirdetik Istennek Evangéliumát. |
|
| Az ilyen Szép képe tökéletességnek, |
| Az ilyen formája a jobb erkölcsöknek, |
| Mehet nagyvilágba, bálványa bölcseknek, |
| Lészen, s tiszteletet hoz gyarló nemének. |
|
| Ilyen Szépet írtak például Szent Könyvben, |
| Ilyen Szépet tudok én is a megyében |
| Boldog Férj! ki ülhet ilyennek ölében, |
| Tartsa meg az Isten soká kegyelmében. |
|
| Méltó ilyen asszony, kinek hóduljanak, |
| Szívet, szeretetet emberek adjanak, |
| Méltó, kinek nyomán Szépek maradjanak, |
| Romlott erkölcsökből jobbra változzanak. |
|
|
