| Te kértél, s kedvedet tölteni fő gondom, |
| Azért verseidről mit tartok, megmondom: |
| Látok elmét, tüzet, s ékes magyarságot, |
| De szeretnék látni több ártatlanságot. |
| Megbocsáss, barátom, az a természetem, |
| Hogy a rosszat, azért mert szép, nem szeretem. |
| A legszebb gyümölcsben csömört szerző féreg, |
| S a méz közt is gyakran lappang gyilkos méreg. |
| Az igaz kegyesség s tiszta erkölcs nagy kincs, |
| Annak gyökerére lassu mérget ne hints, |
| Én nagy tisztelője vagyok a szép nemnek, |
| S szépséget nevelni tartom nagy érdemnek, |
| S amitől az arcát szépitő szemérem |
| Romolhat, egészen dicsérni nem mérem; |
| Sőt amit ártatlan fiam és leányom |
| Nem olvashat bátran, magam is elhányom. |
| Bezzeg amely szépen, ha olyan jól szólnál, |
| Akkor nem Aranka, hanem arany volnál. |
|
