| Estve lenyugodtam pompátlan ágyamban, |
| | Sokféle bajokkal dőlöngvén magamban. |
| Nem mindjárt alhaték, elmém hányattata |
| | S éjfélig semmikép szemem nem húnyata. |
| Elmélkedni kezdtem jövendő dolgokról, |
| | Élők előtt rejtett, felható titkokról. |
| Midőn egy szép ifjú, tündökölvén képe |
| | Nékem megjelene s nyoszolyámhoz lépe. |
| Lóthnak angyalai hasonlók lehettek, |
| | Kik Zsodom népétől csaknem fertőztettek. |
|
| – Gondolkodol – ugymond – lelkednek sorsára |
| | S ezen élet után leénd hajlékára. |
| Jer velem, ne búsulj, mennyeknek országit |
| | Néked megmutatom s szentek boldogságit. |
| Most egyszer a Mester embernek tekintni |
| | Azt engedte, kire meséjeket hintni |
| Nem szűnnek papjai hibás vallásokban, |
| | Hogy népek foghassák vetett hálójokban. |
| Asztolf Hipogriphon hold felé vágtata. |
| | Harmadik egekig Szent Pál ragadtata. |
| Hány lészen, kit te látsz, most még nem mondhatom |
| | S csupán vezérlésem néked ajánlhatom. – |
| Megráztam magamat s kezdettem borzadni |
| | S bár dunnám nem vala, keményen izzadni, |
| Mint mikor hév vízben valaki feredik. |
| | Vagy nyáron birkózván, szörnyen erőlködik. |
|
| – Ember! – úgymond – Mit félsz? nem hat késértetre |
| | Képem s velem bátran szállhatsz feleletre, |
| Nem jelenhet néktek, mint mondja dajkátok, |
| | Ollyas lélek, kire rájutott az átok. |
| Ördögök sem járnak világ térségében, |
| | Bár tőlük rettegjen pápista hitében. |
|
| De valamint tőled majomig leszállván |
| | Sokféle teremtést, illy grádicson állván, |
| Szemlélhetsz, úgy szintén ha hágsz lajtorjára, |
| | Sok vagyon míg jutnál Fő Mester voltára. |
| Egy ollyan teremtést énbennem szemlélhetsz |
| | S ugyanazért tőlem semmiképp nem félhetsz. |
| Irtózik lelketek gorombább hajléka. |
| | Ha közelget hozzá szokatlan portéka: |
| De katona lévén, szivet végy magadnak, |
| | Ijedve csak banyák s félénkek maradnak. – |
|
| Erre lassan-lassan kezdék felöltözni |
| | S újult bátorságra végtére költözni, |
| Úgy hogy őkemének illy módon szólottam: |
| | – Az egekről sokat éltemben hallottam; |
| Örvendek, hogy jöttél elkésérésemre |
| | S így az Úr titkait vehetem szememre. |
| Ablakomon kivül volt egy tüzes szekér: |
| | Hogy üljek melléje, becsülettel rákér. |
| Lovak helyett lévén sárkányok béfogva, |
| | Hágóra, reszketvén, juték tántorogva. |
| Megyünk, mint midőn szél hasít fellegeket, |
| | Sebesen haladván csillagos egeket, |
| Fontenel világit nem volt időm látni |
| | S vezéremmel rólok kérdéseket váltni. |
| Már harmadik égbe meglett érkezésünk, |
| | Szekerünkről szállni nem sokat is késünk. |
|
| Ragyogó szépségét annak nem mondhatja |
| | Emberi nyelv, Szent Pál sem magyarázhatja. |
| Fényes trónusában ült Atya Fiával, |
| | Térdek közt a Galamb tündöklik tollával |
| S a többi boldogok rang szerént elosztva. |
| | Földi méltóságtól ámbátor megfosztva, |
| Ki-ki maga helyét elnyervén Rómától, |
| | Sokért nem távoznék kijegyzett polcától. |
| A Szenteknek Szentét chérubok szárnyai |
| | Fedezik s ottan is ritka szem árjai |
| Vettethetnének rá, hogy ne vakulnának. |
| | De bezzeg szünete nincsen hosannának. |
| Kit tele torokkal rikolt szentek nyája |
| | S angyalok serege; szép ennek kótája, |
| De mégis unalmas, mert nem változhatik |
| | S öröktől örökre eképp vonattatik |
| A Szentek Szentének gyönyörü látása. |
| | De mivel annak sincs soha változása, |
| Nem tudom, a szentek mi módon győzhetik |
| | S unalmát végtére hogy nem érezhetik? |
|
| Jön ehhez, hogy bölcsre nem képes találni, |
| | S csak büdös papokkal lehet cimborálni. |
| Isten szamarinak mondattak éltekben, |
| | S voltokat megtartják boldoggálétekben. – |
| Szent szüzekkel megtelt mennyeknek országa, |
| | Vagy olly asszonyokkal, kiknek komorsága |
| Ámornak nem hódolt, hacsak pappá nem lett |
| | S örök szüzességről esküvést le nem tett. |
| Ha találtatnék is egy, vagy két kurvácska: |
| | Penitenciától már elszáradt fácska. |
| Azért vezéremnek inkább megvallottam, |
| | Hogy innen örömest másfelé szállottam. |
| Midőn belelépénk ismét szekerünkbe, |
| | – Csúfos – mondám néki – keresztény egünkbe |
| Vitézség, nagy lélek senkit sem vezetnek |
| | S otromba lakosi paptól jegyeztetnek. |
| Kárhozást vetettünk Athénás bölcsire, |
| | Lakedemon, Róma jeles vezérire. |
| Solon, Aristides Confucéval sülnek |
| | S Márk-Aurél, mint Fridrik pokolra kerülnek! |
| Szent Husz, papok feddvén, jutott kárhozásra. |
| | S tisztjét fertőztető Gergely boldoglásra. |
| Apját gyilkosoló, rontója honjának |
| | Mennyországra érhet, fizetvén papjának. |
|
| Többeket is mondék ilyes legendára, |
| | Rómának szentjeit rávonván kostára, – |
| De hamar megtorkolt tündöklő vezérem, |
| | Mondván: testben lévén hogy még fel nem érem |
| Eszemmel ezeket s másfelé fordula |
| | Szekerünk s állásra nem soká hárula. |
|
| Mahomednek lévén most paradicsomába, |
| | Ugymond: majd meglátom mint tetszik voltába. |
| Érdem nélkül ide nem lehet béjutni |
| | S kivált vitézségnek kell pályáját futni. |
| De minden kedvezés csak földi mulatás, |
| | Örökös vendégség s egyébbi firtatás. |
| Muzulmánnak itten szabad borral élni |
| | S nem kell részegségtől s muftijától félni. |
| Hurik ezerenként elébe vitetnek |
| | S vénhedést képekben mert nem szenvedhetnek, |
| Kies ifjuságok őtet ingereli |
| | S gyakorlott élések erejét neveli. |
| Töltve van az asztal választott étkekkel |
| | S tobzódhatik ki-ki kedves vendégekkel. |
| Alcinous kertje csak illyen lehete, |
| | Szebb gyümölcsöt Circe nem is nevelhete. |
| Itten Zefir társi gyengén lengedeznek |
| | S levegőt hüsitvén ujulást szereznek. |
| Különös lovakkal fénylik istállója |
| | S mindent felyülhalad agara, kopója; |
| Ékesebb fegyvere nincsen szultánjának, |
| | Ragyog minden része gazdag ruhájának. |
| Szép lánykák kebléből mégyen vadászatra |
| | S visszatér estvére Lucullus falatra, |
| Osztán még szebb lánnyal tölti éjszakáját, |
| | Kedvére cserélvén társát, paripáját. |
|
| Egyszer agarakkal nyulait fogatja, |
| | S arabus szürkéjét utánok futtatja, |
| Másszor gyalog mégyen tarka kopóival, |
| | Hogy szarvasra lőjjön arany nyilaival, |
| Vagy vadkant bosszantson gyémántos tőrére, |
| | Midőn dühösödik elkapott sebjére. |
| Néha vizslával is kerenget tarlóban, |
| | Foglyokat lövöldöz s fürjet fog hálóban, |
| Estve készen várja drága vacsorája, |
| | S minden nap változó remek muzsikája, |
| Midőn egyik szüznek vetvén keszkenőjét, |
| | Azzal kijegyezve mellette fekvőjét, |
| Különös hangokkal izlésre gyullasztja, |
| | S osztán hogy alhassék, azokat fogyasztja. – |
|
| Így folynak napjai Mahomed nyájának, |
| | Végét nem érhetvén örök hívságának. |
| De lelket nem látom ezekben résztvenni |
| | S minden boldogságát csak testére menni. |
| Mégis inkább tetszhet, mint örök éneklés |
| | S szemekkel egy tárgyra szünetlen érdeklés. |
| Mondám: Okoskodást hagyjad jobb időre. |
| | Felelé vezérem: Menjünk más dülőre. |
|
| Nem volt ollyan rövid, mint elébb, járásunk |
| | S hosszabbra terjedett mostan utazásunk, |
| Minthogy régieknek Eliziumjára |
| | Indula szekerünk, Styxnek szép partjára. |
| Már készen várt bennünk Cháron bárkájával |
| | S nem mert belémkapni gorombaságával. |
| Noha testben valék, vezérem szavára |
| | Morogván eresztett odvas csónakjára. |
|
| Valamit az elme kieset gondolhat |
| | S nyugalomnak valót kéz egybenkapcsolhat, |
| Itten szemléltetett érdem jutalmára: |
| | Elégtelen valék ezek csudájára, |
| Árnyékos völgyekkel hegyecskék változnak |
| | S kristály forrásokban halak ugrándoznak: |
| Erdők ékességét madarak énekje |
| | Zengteti, szépitvén tollaik remekje. |
| Egyszóval, valami Kinából hozatott, |
| | S ánglusnak kertjében még szebbre válhatott. |
| Ezek itt mindenütt leletnek tetézve, |
| | S még felhatóbbakra gondolnád igézve. |
| Az egész tartomány gyönyörű kertből áll |
| | S boldogoknak örök sétálójává vál, |
| S tov’* s ama fejér kő csak fiókja volna |
| | Ezen ékes kertnek s róla ki is szólna, |
| Hahogy szemlélheté földi szemeivel, |
| | Mint bánt a régiség vitézi s bölcsivel: |
|
| Szép jáspis grottában itten akadhatni |
| | Egy csoport boldogra, tovább ők láthatni |
| Örökzöld pázsiton mint kerekben ülnek |
| | S narancs-, rózsafáknak árnyékfán hüsülnek. |
| Nincs itt civakodás, ellenségek látni |
| | Harcikról egymással okoskodást váltni. |
| Hajdani vitézek bámulva hallgatják |
| | Uj módját harcunknak s meg sem is foghatják |
| Puskapor erejét, kit barát talála, |
| | Hogy lenne távolról ezerek halála. |
| Pompejusszal látám beszélgetni Caesárt,* |
| | Thrésivel Nagy Fridrik sétálgatásra járt, |
| Villársszal Eugén beszédre kerüle |
| | Mostani harcokról s nagyon meghevüle, |
| Hallván, hogy franciák mindenütt kergetik |
| | Császár katonáit, ha szemre vehetik: |
| De Villársz őnéki jól megmagyarázta, |
| | Hogy nem hibáz a nép s vezérekre rázta |
| Veszéllyét Ausztria vitéz sereginek |
| | S tudatlanságára rossz miniszterinek. |
| József s az öreg Daun Schultenburggal léve |
| | S Mórónak mindenik dicséretet téve. |
| Nagy mestert szemléltek retirádájában, |
| | Birák is lehettek sereg hátráltában. – |
| Ferdinánd Laudonnal* hozzájok vetődvén |
| | És Bonapartéról köztük szó ejtődvén, |
| Szerencsés harcait nem győzték csudálni |
| | És Boliőt, Vurmsert keményen rostálni. |
| Alvinczyvel mégis kegyesbben bántanak, |
| | Mert romlott sereget kezében tudtanak, |
| Mellyel mindent próbált, ami kitelhete, |
| | Noha diadalmat szegény nem nyerhete. |
| Csudálták, hogy Bécsnek a franc nem indula, |
| | Mert Károly előtte mindenütt crukkola. – |
| S fel nem fuvalkodván nagy szerencséjében, |
| | Békességre hódolt Leoben vidékében. |
| Továbbat Plátóval Russzó beszélgete |
| | S francok változása tőlök fejeztete. |
| Voltér sok tudóssal kivül sétálgatott |
| | S terjedt tudománya tőlük bámultatott. |
| Lucian kiváltképp láttatott kedvezni |
| | A ferneyi bölcsnek s meg tudta jegyezni, |
| Hogy hol s melly ékessen követte példáját, |
| | Honjának hasznára forditván tréfáját. |
| Abban megegyeztek, hogy jobb csufolásra |
| | Venni némelyeket, mint disputálásra, |
| Azután mindketten hozzám fordulának, |
| | S hogy őket követném, kezet adatának. |
| Mentem magam, mondván: nem szeret nevetni |
| | A magyar s veszéllyes őt most enyelgtetni. |
| De felel Lucián: Csak eképp használhatsz |
| | Hazádnak s érdemre, mint mi ketten, szállhatsz. |
| Atyámat Aristid s Márk Auréllal ülni |
| | Láttam s Berenstorfról beszédre kerülni. |
| Dánus miniszterét egyezve dicsérték |
| | S többi kormányozók kicsinységét mérték. |
| Monarchiánk kivált atyám sajnállotta |
| | S mostani vezérit szörnyen káromlotta. |
|
| Engem látván felkelt s keblemben sietett, |
| | Osztán hazájáról holmit kérdezgetett. |
| Hallván tőlem ügyét, könnybelábadt szeme. |
| | – Oda van már – ugymond – magyarnak érdeme. |
| Hogy köztük kell élned, fijam, sajnáltalak, |
| | Eddig emberségben maradni láttalak. |
| Ne hagyd magad, kérlek, rossz példáktól rontni |
| | S ámbár kabbalájok fel nem tudod bontni, |
| Tűrd békével ügyét, tám isten jobbat ád… |
| | De honnan van, hogy most itt szemlélhet apád?… |
| Kezeit csókolom s feleltem zokogva: |
| | Hogy még meg nem haltam… Azonnal morogva |
| Vezérem félrevesz: – Nem azért hoztalak, |
| | – úgymond – hogy itt fecsegj; majd megtanitalak! – |
| Ettől megrettenvén, kezdém őt követni |
| | S nem is mertem szemem több magyarra vetni; |
| Ámbátor Orczyval jeles vitézinket |
| | Egybenülni látám s régi bölcseinket. |
| Bévivén vezérem egy kies grottába, |
| | Kegyességre kezdett hódolni voltába. |
| S tőlem azt kérdezte: Mellyket választanám |
| | A három egekből s legjobbnak tartanám? |
|
| Az egyike – mondám – csak papoknak való; |
| | Mahometé restnek kényére sarkaló; |
| Elysium pedig csak elmét táplálhat |
| | S ha voltunk formában más világra szállhat, |
| (Mint tégedet látván, merném reményleni) |
| | Annak is kellene talám örvendeni. |
|
| Keverni szeretném Mahom mennyországát |
| | S ős Elysiumnak mélyebb boldogságát. |
| A kettőből éppen nekemvaló lenne, |
| | Mert testem, mint lelkem örömben résztvenne. |
|
| Nevetett az ifju: Van eszed, barátom! |
| | – Úgymond – kivánságod lehetőnek látom, |
| De most még nem szabad néked odamenni, |
| | Gorombább testedet elébb le kell tenni. |
| Addig is Epikurt ha bölcsen követed, |
| | Negyedik egedet e földön lelheted. – |
|
| Szomszédim lármázván, felébredtem erre, |
| | S a szekér elméne, de nem tudom, merre. |
|
|
