Az dícséretes emlékezető Ferdinandus császár 1555. esztendőben az szíriai nyelven való Újtestamentomat Bécsben ékes bötűkkel kibocsáttatta Widmanstadius Albert által, az ő főkancelláriusa által, és nagy bővséggel küldte ajándékon az szíriaiaknak, hogy az őnálok szakadófélben való keresztyén hitet felépítené.
És ezelőtt úgymint harminchat esztendővel az palatinátusbéli felséges fejedelem, az III. Fridericus elector+ indította arra szentírástanító két doktorit, Emanuel Tremelliust és Franciscus Juniust, hogy az szent Bibliát az Palatinatus+ könyvtartó palatájában való kézzel írott régi igaz könyvekből az zsidó és görög igazság szerint deákul+ fordítanák. Mely fordíttatott könyv igen jó véggel bocsáttatott ki Frankofurtumban, és ottan hamar Anglia országban is kinyomtattatott szép ékes formán, és még most is gyakorta Németországba kinyomtattatik az anyaszentegyháznak nagy hasznával, mert ez fordításnak példájával egyéb idegen nemzetek is egybevetvén az ő nyelvekre való fordítást, megjobbítják.
Innen vagyon, hogy ezelőtt majd húsz esztendővel a magyarországi anyaszentegyháznak elöljáró tanítói az Bibliának magyarul fordításában kiváltképpen ez Tremellius és Junius exemplárával+ éltenek, és az Bibliát kibocsáták Vizsolyban az nagyságos Rákóczi Zsigmondnak és több tekintetes uraknak kegyes segedelmekkel, mely első kibocsátásnak szolgálatjában akkori gyermekségemben is részessé tött engemet az Istennek gondviselése. Holott az időben lábánál forganék az böcsületes embernek, Károlyi Gáspárnak, az gönci prédikátornak, az ki fő igazgatója volt az kinyomtatásnak, és engem gyakorta az vizsolyi nyomtatóhelyben kiküldött az őtőle írott levelecskékkel.
……………………………………………………………………………………………………
És előszer, pedig jól emlékezem reá, mely nagy isteni félelemmel és böcsületességgel kezdett az első kibocsátáshoz a böcsületes Károlyi Gáspár (kinek hogy cselédi+ közt forgottam légyen, megmondám ez előtt). Mert előtte állottam, midőn tanácskoznék Pelei Jánossal, az ő scholamesterével+ az ő seniorságához+ tartozó tanító atyafiaknak egybegyűjtése felől közönséges könyörgésre ez elkezdett dolognak jó előmeneteliért. És mikor már az könyv nyomtattatnék is, egynéhányszor hallottam, hogy fohászkodván ígyen szólott: Csak az Isten addig éltessen, míg ez Bibliát kibocsáthassam, kész leszek meghalni és az Krisztushoz költözni*. És kévánságát megnyervén az istenes vén ember két esztendővel azután elköltözött az szentek lelkeinek főpásztorához és pispekéhöz, kinek dicsőségét öregbíteni+ ez könyvnek kibocsátásával is kívánta.