Nagy gondviseletlenség volt azért és Istenhöz és az ő szent igéjéhöz nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnek nyelvén vagyon az Istennek könyve, a magyar nemzetség arról ennyi ideig gondot nem viselt. Nem tudom, ha az prédikátorokat vádoljam, vagy az fejedelmeket. Bizony az Heltai Gáspár munkája és az Melius Péteré bizonságot teszen arról, hogy találtattak volna olyak ezelőtt is, kik a munkát nem restellették volna, ha az fejedelmek arra gondot viseltek volna, az tanítókat felébresztették volna, és az ő tárházokat Isten tisztességére megnyitották volna. Azért kétség nélkül ha vagyon is ebben valami bűnök az tanítóknak, hogy ennyi ideig egészlen az Biblia nem volt magyar nyelven, de az fejedelmeknek nagyobb bűnök vagyon; kik nemhogy az Bibliának magyar nyelvre való fordítására gondot viseltek volna – melyben vagyon az örök életnek beszéde, az kenyér és víz, melynek utána meg nem éhezünk és szomjúhozunk – de csak arra sem viseltek ezideig gondot, hogy az magyar nemzetségnek sok szép és nagy dolgainak vagy cselekedetinek históriáját megíratták volna, és azt az őutánok valóknak örök emlékezetre hadták volna, holott nincsen ez világon oly nemzetség, mely arra gondot nem viselne. Noha pedig volt darabonként az Bibliának valami része megfordítva, de mindenestől fogva egészlen ezideig az mi országunkban az mi nyelvünkön nem volt, hanem az kegyelmes Istennek jókedvéből most megyen ki egynéhány nevezetes, jámbor, istenfélő nagyságos uraknak intése, törekedések és költségek által, kik annyira nem igyekeztek ez dologban ez világi hírre és tisztességre, hanem csak az Isten tisztességére, az ő házának épülésére, hogy az ő magok nevét is nem akarták ide beíratni, megelégedvén azzal, hogy az ő nevek az életnek könyvében be vagyon írva.
Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyfiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig ez nagy munkát el nem úntam, hanem nagy serénséggel és szeretettel munkálódtam, mígnem elvégezném azt. Hogy pedig az olvasóknak nagyobb kedvet tennék, mind az egész Bibliát versenként fordítottuk, mint az zsidók szokták, melynek felötte igen nagy haszna vagyon az betűnek megértésére, melyet mivelhogy ezelőtt meg nem tartottak, gyakorta az mi egyövé való volt, elszakasztották egymástól, és az mi nem egyövé való volt, egybekapcsolták, mely dolog igen meghomályosítja az betűnek értelmét. Az caputoknak+ summát+ csináltam szép értelemmel, hogy az mit keres az olvasó, az summát+ megtekintvén hamarább megtalálja azt. Az holott valami nehézség volt az betűben, vagy egy igében, vagy egy egész sentenciában+, azt megmagyaráztam, hogy minden tartózás+ nélkül mehetne az olvasó az olvasásban. Az fordításban éltünk, amennyére lehetett, tiszta igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább az mi darabosnak tetszett vagy az zsidó, vagy az deák+ szólásnak módjában, annak is kimondásában az magyar nyelvnek szólásának módját követtük. Az Istennek állatja+ szerint való neve JEHOVA, de azt is nem tartottuk meg, hanem az holott egyéb nem lehetett benne, mint mikor azt mondja Isten Mózesnek, hogy Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak az ő JEHOVA nevében nem jelent meg. Az Ezékiel is mindenött Adonáj Jehovát mond, melyet különben nem magyarázhattunk, hanem Úr Jehovának, noha néhon Uralkodó Úrnak is fordítottunk. (II. MÓZ. 6.) Követtünk ez fordításban sok jámbor, tudós embereket, kik az zsidóból, az mely nyelven íratott az Ótestamentom, igazán fordították az Bibliát, mint Vatablust, Pagninust, Münsterust, Tremelliust, ki természet szerint való zsidó volt*, és újonnan nem sok ideje, hogy az Bibliát megfordította; követtük az vulgata editiot+ is és ez mellett sok magyarázó doktorokat. Az kik ezelőtt valami részt fordítottak az Bibliában, azokat is nem útáltuk meg, hanem megtekintettük.
Ez mi munkánkat pedig nagyságtoknak és kegyelmeteknek neve alatt bocsátom ki, és nagyságtoknak s kegyelmeteknek dedikálom*+. Nem hogy kételkedném abban, hogy az Isten könyvének méltósága nem lenne őmagában, hanem hogy nagyságtokat és kegyelmeteket felindítanám az Szentírásnak olvasására és abban az drágakőnek megkeresésére, melyért embernek minden marháját+ is el kell adni. (MÁTÉ 13:44.) Más az, hogy ebben kellett követnem ez világnak és az bölcs embereknek szokásokat, kik az ő munkájokat mindenkor valakinek neve alatt szokták kibocsátani. Nagyságtokat és kegyelmeteket kérem, ez mi munkánkat vegyék jónéven, és azzal éljetek az nagy Istennek dicsőségére és tulajdon lelketeknek idvösségére. Az úr Isten tartsa meg nagyságtokat és kegyelmeteket, éltesse sok ideig kegyelmességével és jóakaratával, mint egy paizzsal vegye környül, szent Lelkével erősítse, bátorítsa és minden tanácsit igazgassa az ő neve dicsőségére és az ő házának épülésére. Ámen. Göncön, Boldogasszony havának+ első napján, 1589. esztendőben.
Nagyságtoknak és kegyelmeteknek szolgája
KÁROLYI GÁSPÁR
az gönci anyaszentegyháznak
lelkipásztora
és az Kassa völgyén az tanítóknak seniora+ etc.
Bizonnyal tudom és semmit nem kételkedem, hogy ez mi munkánknak, minekutána az emberek közé az kimegyen, sok irígye és rágalmazója leszen. Mert miképpen az testet követi az árnyék, azonképpen az virtust, azaz a jóságos cselekedetet követi az irígység*; és az kik az rágalmazásra születtek, mivelhogy az más ember munkájához vagy cselekedetihez hasonlót nem cselekedhetnek, ha különben annak nem árthatnak, rágalmazzák azt. Mindazáltal senkinek sem irígységével, sem rágalmazásával nem gondolok, mert az Isten és az én jó lelkiesméretem nékem bizonságom, hogy nem egyebet, hanem az nagy Istennek tisztességére, az ő házának épülésére néztem ez dologban. Más az, hogy szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni; egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, az mit vihetek*, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni+, de véghöz nem vihették. Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát. Ha valahol az fordításban tévelygettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók ugyan regestrum+ szerint jegyezzék meg, és engemet intsenek meg, hogy míg az Isten ez testben tart, jobbíthassam meg az mi fordításunkat, mindaddig, mígnem igen szép és jó leszen, etc*+.